Kifulladásig ?znek goromba
Rongy-sirályok.
Szétszakadt álmokat kergetnek
A csillogó élet-víz tengeren.
Mögöttem lihegnek,
Áldozatuk vagyok tehetetlenül
És olcsó-fiatalon.
Bizonytalan létük támaszaként hajtanak,
Remélve, hogy fáradtan visszafordulok.
Nem foltozom a magányt keser?n, visszafogva.
Új vásznat szövök a porszemekb?l, Bel?led,
Hogy kifeszítve mindenki lássa.
A rongy-sirályok, a múlt szerelmek
Akkor mély, roncsokkal teli szakadék el?tt
Megtörve veszik le az álarcot
S tudják, hogy soha nem léphetik át.
