|
 Vendég: 111
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Tépte a Tél a kis otthonomat reggeltől idáig;
Réseken, ablakon át hordta a szél a havat.
——
Jéghideg és gyilkos porhó kavarogva csapott le;
Száz apró tőrként szúrta belénk a vihar.
——–
Rázta a Tél a nyomorgó, fáradt, néma világot;
Tomboltak szaporán ármányos szelei.
——–
Azt suttogja a naptár: lassan vége a télnek;
Úton a fecskék, és március is közeleg.
——–
Küzd hát most az öreg tél felbőszülve, keményen;
Hátha elér valamit végső napjaiban.
——
Gyűlöli létünk, minket a semmibe vinne magával;
Vén uzsorás képpel rossz kamatot követel.
——-
Száz tél van körülöttünk ebben a léha világban;
Életet és érzést álértékre cserél.
——
Szent szerelem alkotta és élteti ezt a világot;
És szerelem nélkül élet sincs sohasem.
——
Tél szele zúg a profitból, terrorból, hatalomból;
Vergődünk rongyos, holt kacatok tetején.
—–
Eljön-e végre az emberi létbe is egyszer a béke?
Lesz-e tavasz valaha, vagy télben maradunk? |
|
|
- február 16 2012 08:54:54
Csodálatos versedet szeretettel olvastam: Dellamama  |
- február 16 2012 10:11:11
Kedves László!
Szép Tavaszra vágyó, az életünkben is Tavaszban reménykedő versed nekem is tetszett.
Én nagyon remélem, hogy nem maradunk az "örök télben"! Ahogy a természet is kivirul minden évben, úgy jön majd el a békés Tavasz az emberek életében!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- február 16 2012 10:12:46
Szép időmértékes gondolatok, amit az idő mértékkel, de talán betart.
Szeretettel Joli |
- február 16 2012 14:02:13
Tetszik a versed, szép lett.
Szeretettel:Gizi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
