|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Szerethetnélek még,
de az elengedett öleléseidből már nincs visszaút
a folyamatos várakozásban kisiklott az életünk vonata
sikoltó percek feszítették ránk a síneket
sivataggá száradt szememből csak a múlt képei koppannak a földre
szorítás kereszttüzében mindketten kövekké dermedtünk
számon kérheted csókjaim hiányát,
mert villámként ütött belém a felismerés
akkor-ott
még újra éleszthetted volna a lüktetést
az ígéretekbe vesztett lobogást
engedted, hogy érintselek
miközben elkoptak benned a szavak
s a hajnal rád terítette az álruhád
késként döfve belém a napokat
… kérted kövesselek- mentem…
én mindig az ágyon kuporogva
Vártalak! |
|
|
- február 20 2012 07:18:27
Nagyon szép vers. Nagyon megindított. A metaforák nagyon jók. Komolyan, ez a vers teljesen a lelkemhez szólt. |
- február 20 2012 11:01:13
Nagyon szép vers, szívesen olvastam. |
- február 22 2012 10:50:30
kineknincshelye kedves vagy köszönöm! örülök,hogy tetszett!! |
- február 22 2012 18:04:02
Lelkedből szól.  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
