|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,230
|
|
Esténként merengek ágyamon,
Életem nehéz, s gondok a vállamon.
Nem értem! az Úr, miért nem szólít már,
Miért nem jön értem el a halál?
Talán célja van velem, az utam során,
És még nem jött el az utolsó vacsorám.
Megöl a bánat és a keserű magány,
Az élettel szemben nem vagyok vagány.
A világtól már nem akarok semmit,
Csak békességet, és egy kis veknit.
Csendben, nyugodtan türelmesen várok,
Életemben talán lesznek apró boldogságok.
Néha engem is olykor hívogat a halál,
Szívem fürgén zakatol, és kalapál.
Igazán már vágyom a nyugalomra,
Az örökéletre, a megérdemelt jutalomra.
Ebben a dologban az Isten a tudója,
Hogy számomra, mikor érkezik el az óra.
Addig szenvedek, és türelmesen várok,
Míg békében e földi léttől, el nem válok.
|
|
|
- február 25 2012 12:37:18
Gyönyörű, pesszimista hangulattal tele versedet szeretettel olvastam.
Tudd, hogy minden rossz, ha eléri mélypontját átfordul jóra! /Jín és Jang !
  |
- február 25 2012 13:47:58
Kedves Feri!
Gondokkal teli mindannyiunk élete, de reménykedni kell - mindig újra felvillan a fény. Szeretettel olvastalak: Szomorúfűz |
- február 25 2012 17:33:00
köszönöm! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. november 03. kedd,
Győző napja van.
Holnap Károly napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
