A gyász-szomorú est
némasága mécsét
emléked orgona illata gyújtja,
dalod foszlányait
az örök messzeség
harangja kondítja,
mint féltve őrzött kincset,
úgy glóriázzák angyalok körül és
fejezeted melódiájára
az élet komponál.
Elhagyatottan ácsorgó
lélek-szárnyad tollpihéjén
az elmúlás
vigyázó fuvallata lebben,
-véget ért egy szalmalángnyi élet-,
szikrázó brilliánssá
csiszolódott fényed
a zene gyöngy-torkú múzsája
végtelen fájdalma lüktetésén át
maradandó kottájára álmodja…
Nagyon szomorú, hogy a nagy "csillagokra" (ahogy Whithney-re is) már csak emlékeznünk lehet!
Az biztos, hogy mindegyőnk szívesen emlékszik a világhírű dalára! Én is!
Szeretettel: Zsuzsa
heaven - február 27 2012 13:53:22
Köszönöm mindenkinek.
Igen, szerintem is kivételes tehetség volt. Nem akartam elhinni, hogy meghalt. Az biztos, hogy óriási veszteség a zenei világ számára.. Dalai által viszont még nagyon sokáig velünk marad és mindazokkal, akik szerették.
hzsike - február 27 2012 18:59:45
Nagyon szép emlékezés.
Szeretettel olvastam! Zsike
Geot - február 28 2012 20:39:44
Méltóan szép búcsú egy csodás énekestől!
Szeretettel:Geot
nemeti6 - március 01 2012 19:32:24
Értelek Bea,de mindenki helyére odaáll valaki.Üdv:Csaba
Magyari Barna - március 25 2012 14:24:00
Kedves Heaven!
Nagyon szép lírai megemlékezésed! ŐSZINTÉN GRATULÁLOK!