|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Kicsi gyermek felnősz egyszer
éled a kis életed
szüleidtől megtanulod,
hogyan lesz az szép neked
Tanítóid figyelnek rád
egyengetik utadat,
értelmed úgy sziporkázik
gyarapodik a tudat.
Édesanyád és apukád
figyeli a sorsodat,
hogy ha netán eltévednél
vagy a sírás fojtogat,
azon nyomban ott teremnek
vigyáznak rád, szeretnek,
édes, drága kicsi gyermek
ők soha nem felednek.
Felnőtté válsz, családod lesz
te is óvod gyermeked,
úgy ahogy azt veled tették
fogod kis gyermek kezet.
Ez az élet rendje sorra
felnőtt vigyáz kicsire,
addig jó és szép az élet
vigyázhatsz valakire!
Hogy ha egyszer megöregszel
Ő vigyázza sorsodat,
elmeséli életedet
mesél neked oly' sokat
Szerepcsere következik
simogatod ősz haját,
szeretetét visszaadod,
ezért kaptad hajdanán.
Ez az élet rendje kedves
így lesz szép az életed,
emberként kell élni mindig
most neked kell féltened
idős szülők tőled függnek,
mint te annak idején
amikor még gyermek voltál
őszinte és szép remény.
Így éled az életedet
boldog csak is így lehetsz,
betöltötted szerepedet
Napsugár is Rád nevet.
|
|
|
- március 04 2012 10:21:54
Kedves Évi!
Olyan szépen írtál a gyermek-szülő kapcsolatról! Ennek így kellene lenni. De sajnos nem mindig kapjuk vissza a szeretetet, amit adtunk. De a szeretet nem is ilyen, az nem vár viszonzást. Én például jobban szeretek adni, mint kapni. Istent is arra kérem, hogy ne legyek gondoskodásra rászorulva.Elég ha gondolatban velem vannak akiket szeretek, bár van aki olyan nagyon messze van tőlem, hogy nem is tehet mást.
Ma is szeretettel olvastalak!
Maria,  |
- március 04 2012 10:27:37
Kedves Sanyi!
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál és ma is itt voltál velem.
Szeretettel: Évi. |
- március 04 2012 10:46:18
Kedves Maria!
Természetesen egyetértek veled abban, hogy nem működik mindenkinél egyformán a szülő-gyermek kapcsolat, és az is tény, hogy a távolság is elválaszthat egymástól. Én is jobban szeretek adni, mint kapni, de soha nem tudhatja az ember, hogy milyen élethelyzetbe kerül. Én sem szeretnék egyik gyermekemnek sem a terhére lenni "vénségemre"- mert tudom mit jelent - de ezt soha nem tudja az ember, hogy mikor lesz szükség a segítségükre.
Nyilvánvalóan ez akkor derül ki - hiába gondolom én azt, hogy jól neveltem őket és bízom a szeretetükben és megbecsülésükben -, ha az ember bajban van és ne talán tán már magatahetetlen.
De mindazonáltal én úgy gondolom - lehet, hogy rosszul -, hogy a példamutatással befolyásolni tudom érzelmeiket és az önzetlen szeretettel. Engem is 4oo km távolság választott el a szüleimtől, amikor segítségre szorultak és megoldottuk. Természetesen nyilván egyszerűbb lett volna beadni egy intézetbe - mint sajnos sokan megteszik - a már tehetetlen szülőt, de akinek helyén van a szíve és az esze, nem viszi rá a lelkiismerete.
Nyilván az a legjobb, ha mindenki szülő-,gyermek-, élheti a saját önálló életét, de ez nem mindig így van megírva a SORS könyvében. Én nem értékelem azt a gyermeket sem, aki eldobja a beteg, segítségre szoruló szüleit, de azt a szülőt sem, aki eldogja a magatehetetlen, szeretetre, gondoskodásra szoruló csemetéjét.
De nyilván mivel nem egyformák az emberek, más az értékrendjük, más a lelkiviláguk, ki-ki aszerint dönt bizonyos helyzetekben.
Köszönöm szépen, hogy ma is olvastál, velem voltál és véleményt cserélhettünk.
Szeretettel: Évi.
Ui.: Szeretek Veled "beszélgetni". |
- március 04 2012 11:33:37
Tökéleten megírtad a "törvényszerű" szerepcseréket kedves Évi.
Szeretettel gratulálok széplelkű versedhez.Zsike |
- március 04 2012 11:55:09
Kedves Zsike!
Nagyon szépen köszönöm, hogy "meglátogattál" véleményeddel.
Szeretettel: Évi. |
- március 04 2012 13:09:09
Varika Kedves!
Mit megénekelsz ez lenne a természetes, de manapság egész más a trendi. Ha magadról nem kondoskodsz vajon kapsz majd enni? Törvénybe fektetve a kötelesség, ettől még nem lesz asztalodon ebéd. A gyermeki szeretet, bár mindenkinek kijutna. A földön minden idős ember, a boldogságtól virulna.
üdv:gufi |
- március 04 2012 13:44:29
Kedves gufi!
Neked is tökéletesen igazad van. És pontosan azért, mert nem egyformák az emberek. Még azok sem, akik testvérek. A fene sem érti ezt, hogy ki mitől, miért, milyen bonyomások érik az életben, hogy estleg kifordul önmagából, már ha van miből kifordulnia és nem eredendően olyan, amilyen.
Köszönöm szépen, hogy olvastál és véleményeztél.
Szeretettel: Évi. |
- március 04 2012 14:13:24
Kedves Évi!
Én, a versekhez tupa vagyok, de érzékem azért van a széphez! És ez egy szép vers!!!
Egy baja van csak, profán betét jutott a pihent agyamba! Lásd és töröld!
Ifjú lettél, nagy lelkesedéssel sorsodat építed,
bizakodva abban, hogy szép lesz az életed!
Még is ki az, aki nem tanította meg neked:
Villamoson add át az öregebbnek helyedet!
Szeretettel Andy |
- március 04 2012 14:24:55
Kedves Évike!
Nagyon szépen írtál a "szerepcseréről". Egyetértek a többiek hozzászólásával is, és a hozzászólások között ezzel a "kijelentéseddel is messzemenőkig egyetértek:
"Én nem értékelem azt a gyermeket sem, aki eldobja a beteg, segítségre szoruló szüleit, de azt a szülőt sem, aki eldogja a magatehetetlen, szeretetre, gondoskodásra szoruló csemetéjét."
Szívesen olvastam ezt a szép versedet is!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- március 04 2012 15:03:09
Kedves András!
Nem tudom, hogy mit jelent az a szó, hogy "tupa", a google-ben sem lelem , de utána fogok járni ha addig élek is!
Egyébként a versedet nem törlöm, mert nagyon jó! Mondanivalója is van, rímel is, bölcsesség is árad belőle, úgy hogy így és itt marad ahogy írtad! (No ugye, hogy nem erre számítottál, valld be!)
"Profán betét"? Nem baj, bírom!
Hogyan adnám én a helyemet öregebbnek,
öreg csávó nem látod, hogy én is szenvedek?
Milliónyi teher húzza megfáradt vállamat
gondolkodom, hogyan fűzzem tovább a szálakat.
Elfeledtem én azt már, mit tanultam
sok a stressz és ettől már vadultam
Ifúságom elveszett a fenébe
villamost se láttam már ezer éve.
Szeretettel: Évi. |
- március 04 2012 15:05:28
Ez lenne a természetes, szépen levezetted. Jó volt olvasni versedet.
Szeretettel:Gizi |
- március 04 2012 15:07:24
Kedves Zsuzsika!
Nagyon szépen köszönöm, hogy ismét meglátogattál véleményeddel.
Érdekes az emberi természet.
Köszönöm, hogy itt voltál velem.
Szeretettel: Évi. |
- március 04 2012 15:10:23
Kedves Gizike!
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál és véleményeztél.
Szeretettel: Évi. |
- március 04 2012 15:35:25
Évi kedvesen vezeted végig az életen a gyermeket...de ez olyan szép, hogy mesébe illik. A valóság sokkal rögösebb utakon vezeti az embert élete végéig
szeretettel olvastam .--mamuszka |
- március 04 2012 16:13:16
Igen, kedves Mamuszka, tényleg mesébe illő, de talán vannak kevésbé rögösebb utak is, melyet a végtelen tolerancia és szeretet talán egy kicsit kiegyenesített, bár még akkor is lehetnek bukkanók.
Köszönöm, hogy értékes és bölcs gondolataiddal meglátogattál.
Szeretettel: Évi. |
- március 04 2012 19:29:52
Évi drága!
Szépen végigvezetted...
Csak gratulálni tudok nagyszerű soraidhoz:marina |
- március 04 2012 20:08:41
Kedves Évike!
A gyerekek mindig annyi szeretetet nyújtanak az idősebbeknek, amennyit ők kapnak családjuktól kicsi korukban. Sajnos, a környezetemben is tapasztalom: a sérült gyerekeket eldobják, ugyanakkor sajnos, igaz - az idős, beteg családtag is csak teher. Mint ahogy az államnak is. Azt hiszem, az a legnagyobb baj: nem figyelünk egymásra, mert nincs időnk egymásra, hisz a megélhetésért folyik igazán mindenkinek a harca.
Szeretettel olvastalak - mint mindig: Szomorúfűz |
- március 05 2012 08:57:19
Kedves Évi, nagyon szépen megírtad a kölcsönös szeretet erejét, és eredetét.
Szeretettel gratulálok: Radnila |
- március 05 2012 09:31:19
Drága marina, Gitka, Radmila!
Nagyon szépen köszönöm értékes szavaitokat, és hogy mindig itt voltatok velem.
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. április 19. szombat,
Emma napja van.
Holnap Konrád, Tivadar napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
