|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,223
|
|
Nyáron az ajtónk mindig nyitva állt ...
S az ajtót egy függöny takarta,
Nyíltan a huzatban lebegett,
Mint egy pillangó ki az ablakon keresztül a szabadságát akarta.
S az asztalunkon ott a verandán ...
Figyeltem a három császárkörte varázsát,
Kettő hegyesen s a harmadik fekve,
Egy csendélet, mely emlékeimbe lát.
A függöny függőleges csíkos volt ...
Zöld, kék, szürke sávok,
Kicsi voltam, Ides keze rajtuk áthatolt,
Kit szememmel máig egy fénynimbuszban látok.
S a verandán, mintha millió polc lett volna ...
Erejük kihívó számomra,
A pillanatok sorrendje rajtuk uralkodik,
Szorgos kezek munkája.
Sötétedik ...
Istenem a lakatot hová is tetem ?
Az ajtón kilépve, oly szomorú kép tárul előttem,
Egy halványzöld sáv függőleges vonala kiemelkedik a függönyben.
|
|
|
- március 04 2012 14:34:25
Kedves Elemér!
Verseddel a szívembe fészkelted a csendéletet. Látom a képet, amint: "Ides keze rajtuk áthatolt," Csodálatos!!!!!!!!
üdv:gufi |
- március 04 2012 17:02:46
Kedves Elemér!
Szép csendéletet festettél le! 
Szeretettel: Vali. |
- március 04 2012 21:11:05
Szép a versed és bizony, bennem is felébreszti a régmúlt emlékeit.
Sezeretettel olvastalak: Szomorúfűz |
- március 05 2012 09:11:41
Kedves Elemér, érzelmekkel telített versedhez szeretettel gratulálok: Mila |
- március 05 2012 09:55:57
Kedves Elemér!
Szép és egyben fájó visszaemlékezés a gyermekkorodra, ahol a csendéletben egyik főszereplő az Édesanyád!
Nagyon tetszett!
Szeretettel:Zsuzsa
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. június 17. szerda,
Laura, Alida napja van.
Holnap Levente napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
