|
 Vendég: 92
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Nem mozdulok. Az idő halad alattam,
Rongyos futószőnyegként szinte mozdulatlan.
Pislákolnak a fények, de oly halovány,
Belep a ködfoltos puszta magány.
Illata marja orromat a deres szélnek,
Összesúgva a fák, az éjről beszélnek.
Nem mozdulok. Csak állok némán,
A táj halad körülöttem lassan, mélán.
Nem fáj semmi, és üresen figyelek,
Sírva hullnak a megfáradt levelek.
Életem filmjét játszom fejemben újra,
Elevenen vetítül ki a megkopott útra.
Nem mozdulok. Fekete fehér a tér,
Az ereimben lassan megszilárdul a vér.
Gúnyos képpel egy pocsolya utánoz,
Nem tér ma a holdfény sem magához.
Zsebemben az elmúlt évek lomha pora,
Vágyott csillagfény hull álmosan karomra.
Nem mozdulok. Csak félve sóhajt lelkem,
Kósza gondolat suhan át az alvó kerten.
Nekem dalol a rekedt kis rigó nagyon,
Súlyos bánatom magam mellett hagyom.
Az árny szellemek most mégis oly nagyok,
De nem sért idő, hisz mozdulatlan vagyok.
2011. 12.14.
|
|
|
- március 09 2012 19:43:26
Örülök hogy benéztem,mert egy nagyon jó versre találtam...élmény volt olvasni! Szeretettel:fava |
- március 09 2012 20:20:35
Kedves Novenyke!
Szomorú téli mótrózus hangulat itatja át a sorokat. Szépen kidolgozott vers, gratulálok!
üdv:gufi |
- március 09 2012 20:43:13
Kedves versedtől nem mozdulok, 2 x olvastam és nagyon tetszik!
Gratulálok: Dellamama |
- március 10 2012 15:22:46
Mindenkinek nagyon szépen köszönöm! Az első kommentjeim... nagyon meghatódtam. |
- március 10 2012 18:38:17
Szép, tartalmas, jó rímelésű vers.
Szeretettel olvastam:Zsike |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
