Hova lett fenn a kék?
Szürkére vált az ég,
szürkébb lett most a lét,
a nap levette bíbor köntösét.
Diderg? meztelen fák között
szélfiakkal egy madár körözött.
Hallom amint reszketve vacogva
ágak koccannak,diderg?n morogva
Fagyos hallgatás.
Dermedt látomás.
Hol vagy? Merre jársz?
Repülnék a széllel,
csillogó pihékkel
arcodra ülnék,
könnyként legördülnék.
Hideg üveggyöngyként
a válladra ülnék.
Csenben elmerengnék ,
de veled lehetnék...
Lassan már éjsötét,
nem látni hópihét
szellemruhás fák közt
nem jár már a szél.
Elbújt a madár is, nem kiált
valahol védett odút talált.
Kérlek rejts el engem
te is a szívedben.
denes - január 04 2008 14:15:25
Vágyódás, elérhetetlen álom,bels? remegés, félelem. Ezek jutottak eszembe a versed olvasásakor.Az el?bbiek valósuljanak meg, utóbbiak múljanak el.
