|
 Vendég: 97
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,227
|
|
Mémoire
Eltöprengek...
Eltöprengek néha azon,
milyen volt ez régen.
Szívembe belenézek:
Mit látok most éppen?
Most tavasz van,
ismét tavasz!
Mi kell más már nékem?
Szeretet, vagy vagyon,
azt már tudja Isten.
Eltöprengek ismét,
látom a fákat, a virágokat
de mit mondanak nékem?
kérdésemre nem felelnek,
mindhiába kérdem.
Nem választ várok, talán csak...
Talán megoldást,
De mire gyógyír?
ha minden csak látomás.
Elmélyedem...
Elmélkedem azon,
hogy mit kellene tennem?
hol találom helyemet,
ezen a vidéken.
Nagyvilágban van e helyem?
de ezt kitől kérdjem?
észreveszem éppen,
hogy egy madár száll felettem.
Felsóhajtok...
milyen könnyű néked!
mondd csak madár,
mi járatban itten?
a madártól válasz nem jön,
egyedül maradtam.
Gondolkodom...
Verőfényes napsütés
miért nem örülök?
hisz oly szép most minden.
kivirult a természet,
semmi gondom nincsen.
Szép az idő, tetszik!
de mindekni lebetegszik?
Ahogyan a betegség,
elmúlik majd minden.
Élvezni kell a jó időt,
ezen a szép vidéken.
Szárnyalok a madarakkal,
a gondolat oly magasba száll,
nincs már bajom,
nincs már hibám.
Mosolygok a világra,
nem gondolok a hibákra
szeretem a természetet,
boldogan élek a világba.
A bú elszállt, a jókedv megmaradt!
mindenkit szeretek a kék ég alatt.
Csodálatos, egyszerűen csodálatos.
Minő bolondság az élet,
soha nem érhet véget.
Ne gondolkodj túl sokat.
Mert utolér a végzet.
|
|
|
- március 21 2012 18:38:17
Kedves Roland!
"Csodálatos, egyszerűen csodálatos", ahogy versed is és a szép tavasz is!
Örüljünk minden napnak!
Szeretettel gratulálok: Dellamama  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 03. csütörtök,
Hilda napja van.
Holnap Rozália napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
