|
 Vendég: 22
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
Születésünktől fogva folyamatosan tanulunk,
Akkor az életről még szinte semmit sem tudunk.
Ahogy egyre jobban repülnek felettünk az évek,
Úgy múlik el velünk az idő, és az élet.
Kezdetben azt hisszük, hogy érettek vagyunk,
Életünk során rájövünk, hogy még keveset tudunk.
Fogcsikorgatva fogadjuk és látjuk a valóságot,
Ráébredünk, hogy alig ismerjük még a világot.
Az életben megismerkedünk, jóval, rosszal,
Álmodozunk egy szép életről s találkozunk a sorssal.
Akkor életünk egy új irányba vesz fordulatot,
Sorsunkat kezünkbe vesszük, és megismerjük a bánatot.
Lassan idővel megkapjuk az élet első pofonjait,
Elmélkedünk rajt, hogy helyesen jártuk-e az élet útjait.
Ezután egyszer mindenkire rátalál a szerelem,
Lehet, hogy örökre lángol, és nem csak múló érzelem.
Amikor megérkezik a szerelem első gyümölcse,
Úgy érzik, hogy egymáshoz kötődnek egész életükre.
Boldogan élnek addig, míg nem jön egy fordulat,
A halál! Utána úgy érzed, hogy a szíved kiszakad.
A fájdalomtól és gyötrelemtől nem tudsz aludni,
Forgolódsz ágyadban, s lelked nem tud nyugodni.
Sorsodról elmélkedsz, hogy az élettől nem ezt vártad,
Rá ébredsz, hogy az élet, nem más, mint egy szolgálat.
|
|
|
- március 22 2012 09:10:10
Kedves Ferenc!
Soraidon keresztül szépen végig vezettél születésünktől halálunkig, életünk történésein!
Filozófikus és elgondolkodtató vers- remekedhez szeretettel gratulálok: Dellamama  |
- március 22 2012 09:27:52
Köszönöm kedves Dellamama! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. december 20. szombat,
Teofil napja van.
Holnap Tamás napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
