|
 Vendég: 23
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Ezüstös hold honol a k?sivatag fölött,
Az estével a sziklák közé csend költözött.
Hallgat a föld.
Csak egyvalami hangzik fel újra meg újra
Egy sikoltás, mi az estével múlva
megsz?nik
S kezd?dik a robotoló munka.
De ki az, ki íly keservesen kiált?
Kinek hangja hallik a kopár sivatagon át?
Az oroszlán az,
Ki sziklához láncolva sírja keserü dalát
újra meg újra,
Az oroszlán, ki vad keserves üvöltésével
Veri fel a csendet minden éjjel.
A hiénák voltak kik megkötözték
Kik nehéz láncait reája vetették,
túl er?s volt számukra a büszke
Feddhetetlen királyok szülöttje,
hát bezárták
A k?sivatagba,
S most messzir?l röhögnek rajta.
S az oroszlán hiába verg?dik, kiált,
Hiába remeg bele a világ,
Nem hallja senki,
Csak a hiénák, keserves-dühös zokogását:
rEresszetek! koronás zsarnokok, eresszetek el
vagy láncaim magam tépem el!r1;
Hangját elnyelik a sziklák, ordítását nem visszhangozzák.
S így telik el minden áldott éjjel,
az oroszlán vad,
keserves üvöltésével.
Láncai húsába vájnak,
megfojtják egészen
Míg a hiénák röhögnek rajta
merészen.
De a felkel? Nappal a düh is alábbhagy,
Pihegve megnyugszik a fény alatt a vadállat.
Fáradtan lerogy sziklája mellé
Láncait bámulva jobb napokat remél.
Ám amint sötétség száll a k?sivatagra,
Az oroszlán szikrát kap szívében haragra,
Ordít, de csak a hiénák röhögése válasz a szavakra.
Így megy ez, míg az oroszlán szívében
a t?z
Hamuvá nem lészen,
Így lesz ez, míg a bátorság, s az akarat
El nem t?nik a hosszú börtön-évek alatt.
S az oroszlán akarva-akaratlan, de szelídül
Szilaj lelkét megtörik a béklyók, s elt?r. |
|
|
- január 04 2008 17:16:20
Ez borzasztóan tetszett!!!!
Nagyon jó, a történet is, a megvalósítás is, keveredik benne egy kis mese a lélekkel
Szeretettel:Henkee |
- január 25 2008 14:54:51
Kedves Neftrix!
Már régen olvastam ezt a versedet, de most újra átfutva, továbbra is azt érzem; ez egy rejtjeles üzenet, amit nem tudom hányan vettek észre a 23 olvasó közül.
Egy átvitt értelemben írt verset mindenki másképp magyaráz, így hát nem is akarom ráerõszakolni a saját elképzelésemet.
Az elõttem szólóhoz csatlakozva, valóban jelentheti egy lélek rabságát, hogy nem tud kiszabadulni (talán a társadalmi kötöttségek közül?), nem tud igazán önmaga lenni. Talán nem is saját magadról írsz, hiszen nem E/1 személyben van megfogalmazva, hanem mint mesélõ vagy jelen a versben. Vagy távoli szemlélõként mégis magadról írsz...
A másik értelmezés szerint, nem egy lélekrõl, vagy saját magadról írsz, hanem egy közösség sorsáról, amit nem részleteznék, majd csak privát üzenetben. 
Egyszóval: sokmindent bele lehet magyarázni ebbe a versbe, így jobb vigyázni vele... A "hiénák" és az "oroszlán" ellentéte és álló-passzív háborúja keretet ad a versnek, míg az oroszlán életét röviden összegzed. Volt, harcolt, kimúlt, valahogy így és mindeközben jelen van a vers fájdalmas hangulata, ahogy az elnyomott tehetetlen és mindenképp beteljesül a sorsa.
Formailag tekintve finom szabályosságot látok a hét versszakban, hiszen mindegyik hét soros. Szépek a páros- és ölelkezõ rímek - úgy tûnik nagyon szereted ezeket a rím-elhelyezéseket, hiszen nem ez az elsõ versed, amelyikben ilyeneket látok.
Olvasd a privát üzeneteidet, ott folytatom az elemzést!
Üdvözlettel: Gina |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
