|
 Vendég: 54
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
A fák is siratják az elhullott lombjukat,
Hiába az önzetlen szeretet s az akarat.
Félek, a remény elt?nik végleg és én elveszítelek,
Hiányodtól, tetteidt?l lassan megfullad a szó, szeretlek.
Kicsalt szeret? érzés, hófehér, s hatalmas,
Magára maradt, számodra már rég unalmas.
Kétségek közt, porban fetreng, könnyét hullajtja,
Alakod, s szavad már csak messzir?l láthatja, hallhatja.
A fák is siratják az elhullott lombjukat,
Pedig ?k tavasszal felvehetik új ruhájukat.
De én mit is tehetnék már ezután?
Lelkem a porban hever árván.
Van élet utánad? S milyen nélküled?
Együtt voltam egész, egy voltam veled!
Mint fa levelével, virág szirmával,
S lettem sérült, magányos fa egyetlen ágával.
A fák is siratják az elhullott lombjukat.
Hát pont én ne siratnám az elmúltakat? |
|
|
- január 05 2008 10:03:30
Majd a fákon is újra fakad a rügy, ahogy a te életedben is nyílik majd egy másik világ. |
- január 05 2008 10:41:15
Kedves csak-fater!.../mint fa/
csak-csak eljön az a tavasz,
S felveszed újra, virágos, mad zöld ruhádat.... |
- január 05 2008 12:12:23
Tetszik a kérdés, Hisz mindig mindenki azt mondja: "a múltat kár síratni"
Valóban kár lenne, nem érdemelne meg pár könnycseppet, tényleg kevésbé fájna, ha elfojtanánk?
Emiatt is megragadott a versed Csak-fater, és egyébként is szép |
- január 05 2008 18:09:43
Nagyon szép...
Maryam |
- január 06 2008 00:17:29
Kedves Zoli! Az ?sz és a tél sem örök, de szép verset kaptunk megint. Szeretettel: Ildi |
- január 06 2008 07:09:55
Köszönöm szépen |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
