|
 Vendég: 25
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,212
|
|
Magány szegődött társamul,
árnyékként kullog mögöttem,vagy
éppen bennem él, előttem arcomba röhög,
s minden porcomban érzem mily’ kemény.
Élvezd ki rajtam minden percedet,
lét-mutatóm már visszafelé pereg,
dögláncként cipellek magammal,
súlyodat bírnom kell szavakkal.
Bilinccsel szorítod torkomat
éjszaka, s nappal is fojtogat,
levegőt kéne vennem, de nem hagyod,
hogy átmossák tüdőmet tiszta gondolatok.
Szívd ki ereimből minden véremet,
lehet belőle vagy öt liter,
s, ha utolsó cseppje is elfogyott
remélem megtelik bendőd, te átkozott.
Ki eddig sírt, most felnevet.
Vesztettél,- vér nélkül élnem nem lehet,
csak lesheted nyugvó testemet,
pokol tüzében lássam férges lelkedet.
Köztünk a távolság oly’ kevés,
csak egy maroknyi föld csupán,
de ahhoz épp elég, hogy te csak nézz bután,
kereshetsz magadnak mást talán.
s, mért’ hagytam, hogy megfojtsa szívemet a rút magány,
maradjon lelkembe zárva, s neked ki olvasol,- örök talány.
|
|
|
- március 31 2012 07:51:26
Kedves Winchester!
Fájóan szép versedhez gratulálok! Szeretettel köszöntelek a Napkorongon, érezd magad nagyon jól közöttünk!
Szeretettel: Vali.  |
- március 31 2012 08:24:43
Kedves Winchester!
Nagyon szépen írsz! Rímeid gördülékenyek.
Verselésed nekem nagyon tetszik: Dellamama  |
- március 31 2012 17:46:33
Kedvesek vagytok, hogy benéztetek hozzám! Köszönöm biztató szavaitokat!....már jobban is érzem magam. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. január 30. csütörtök,
Martina, Gerda napja van.
Holnap Marcella napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
