|
 Vendég: 97
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
“Trónok házából nem jövök,
Arany kezemben nem csörög,
Csak Isten lesz velem,
Aki bizalmat ad nekem,
Megtapasztalja majd velem,
Hogy mi a győzelem.”
———
Kopott zekéjű kisnemes,
Nem nagyságos, se nemzetes,
Az apja valaha
A mórok ellen tán kitűnt,
De nem volt más ő sem soha,
Névtelen katona.
——
Szegénység van, kalandra fel,
Az Újvilágba útra kel
A Cortés-ivadék,
Bár akad jogászdiploma,
Abból itt nem lesz pénz soha,
A tudás nem elég.
——–
Izzik a fényes, szép Kuba,
S ezerszer kezd új alkuba
A kopott kisnemes,
Hiába Velazquez veje,
Hogy komoly had legyen vele,
Még nem elég neves.
——-
Valahol túl a partokon
A nagy azték birodalom
Emberszívekkel él;
Sok tízezernyi áldozat
Hal meg szív-tépő kés alatt
A Bálvány ünnepén.
——-
Van hidalgo és gályarab,
Négyszáz ezekből megmarad,
De éhes mindahány;
A horgonyt éjjel húzza fel,
Kubából szökve indul el
A vezérkapitány.
——
“Gyerünk, négyszázak, harcra fel,
Szemben csak néhány tízezer,
Hát kardokat elő!
S hogy senki gyáva ne legyen,
Minden hajónk itt égjen el,
Nincs már múlt, csak jövő!”
——–
Száll Újvilág ezer nyila,
Szilárdan áll a tercia,
Van tizenhat lovas,
Don Hernando kardot ragad,
S a parányi lovascsapat
Lecsap, akár a sas.
——–
“Nem érdekel, hogy ki vadóc,
Ki volt nemes, ki martalóc,
Legyen mind vakmerő,
Itt négyszázan magunk vagyunk,
És győznünk kell, vagy meghalunk,
Féljen a túlerő!”
———
Tlaxcala szövetsége vár,
S Tenochtitlán meglátja már
Malinche seregét,
Cortést már fennen tisztelik,
Ezerfelé emlegetik
Az indián nevét.
——-
“Velünk az Isten, emberek,
Ott véres bálványfej mered,
Meg üres sokaság,
A tömegtől ne féljetek,
Most mindenki ragadja meg
Lándzsáját, kardvasát!
——-
Az azték császár nevetett,
Utána Cortés foglya lett,
A nép csendben maradt;
S a négyszáz főnyi kis csapat
Számolja már az aranyat
A piramis alatt.
——-
“Új reményt hoztam, új hitet,
Új urat és új életet,
És azért jöttem én:
Hogy többé ki ne tépjenek
Eleven emberszíveket
A templom tetején.”
——–
Velazquez nyugton nem marad,
És ezer embernyi hadat
Cortés után meneszt,
A túlerő ismét kikap,
Erősítésnek ott marad,
Malinche nem ereszt.
——
Közben a becsület kitelt,
Don Alvarado bajt kevert,
S kitört a háború;
Kő ölte meg Moctezumát,
Cortés csak fegyverrel tör át,
Jött derűre ború.
———
“Vagy kitörünk, vagy itt veszünk,
Ma éjjel innen elmegyünk,
A Hold halvány marad,
Töltésre, hídra, sárba fel,
Aki most aranyat cipel,
Az végleg itt marad!”
——–
Holtfáradt, rongyos emberek,
És vár rájuk újabb sereg
Itumba mezején;
“Gyerünk,utánam, aki él,
Előttem lesz a fővezér,
Arra lesújtok én!”
——–
Az esztendő végére ér,
Cortés sereggel visszatér,
És elvész Mexikó;
Mindent megölt a sok csata,
Romhalmazzá vált a csoda,
Minden halott, s fakó.
———
Később, egy másik éjszakán
Vívódik klastrom udvarán,
Mi hát a ráció?
Hogy kell-e emberáldozat,
Miből fakad a kárhozat,
S a civilizáció…
—–
Friss, újvilági címerek,
Indián grófok, hercegek,
Néhány év tovaszáll;
“A keresztény szó nem süket,
Azt kérem, minden eskümet
Tartsa meg a király!
—–
Felség, egy nagy birodalom,
Kincseit lábadhoz rakom,
Ami a spanyol fegyverek
Ideát elveszítenek,
Azt én majd pótolom!”
——–
“Sok bűnöm volt az ég alatt,
De mindig szabad akarat
Vezette utamat;
Kis Martin anyja indián,
És nevem éltem alkonyán
Már Malinche marad.”
——-
A legenda sosem pihen,
Négyszázan győztek ezreken,
Vén piramis nevet;
Hogy csöppnyi, bátor légió,
Ha senki sem megalkuvó
Mi mindent megtehet.
|
|
|
- április 11 2012 10:57:38
Kedves László!
Szép balladádat szívesen olvastam, néhány kifejezés (vagy település neve) ismerősnek tűnt, bár nem kifejezetten a csaták cselekményéből kifolyólag, hanem van egy könyvem, aminek a címe: "Esőisten siratja Mexikót" DE már régebben olvastam.
Gratulálok nagy művedhez!
Szeretettel: Zsuzsa
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
