|
 Vendég: 25
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,212
|
|
E sorok hozzád szállnak, Te vagy a szerelmem,
Elsuhantál tőlem egy estén a lelkemmel.
Egyedül maradtam, így kell eztán élnem,
Elszállt a boldogság, s vele a reményem.
Az elmúlást várom, mert Ő talán kegyes,
Feledteti,- miért élni lett volna érdemes.
Feledtet fájón egy piciny kis házikót,
Tornác oszlopáról csüngő rózsa illatot.
Csodának padját a nagy diófa alatt,
Hol átölelve egymást öröm könnye fakad,
Hol keserv és bánat is, csak szép emlék marad.
Nem lesz senki, ki hírül viszi a világnak,
Hogy szívemben, mily nagy is a bánat.
Megtorpant álomba,- a valóság maga,
Nem lehet, hogy elhaljon a remény sugara.
Ó Istenem,-engedd, hogy elmenjek haza,
Kérni még nem kértem Tőled semmit soha,
Hamvamat lepje el vadvirágok mesés hada,
Feléd repüljön Kedvesem minden szálának a dala.
Ez a dallam örök legyen, mint szerelmem,
S a sorsot átkozom, mert kegyetlen!
De míg élek, velem van testednek minden hajlata,
Csókod édes ízével ébreszt a hajnal csillaga,
Karomba bújva alszol el minden éjszaka,
Nappal szívem mi hordoz, míg el nem jön alkonya.
Hittem, ha meghalok kezemet Te fogod,
S ha Te halnál előbb, én is veled halok.
|
|
|
- április 12 2012 09:44:16
Csupa vágyakozás csupa érzelem.
Gratulálok szép soraidhoz kedves Feri! Szeretettel:Zsike |
- április 12 2012 18:03:54
Fájóan szép versedhez szeretettel gratulálok.
Most bennem - minden egyes szavad mély nyomot hagy.
Szomorúfűz |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. január 30. csütörtök,
Martina, Gerda napja van.
Holnap Marcella napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
