|
 Vendég: 83
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Kit szeretnék, nem lehet,
Kit óhajtana szívem, nem kaphatja meg.
Hát mit kaphatok én meg?
A nagy semmit mi a távoli messzeségbe réved?
Hol van azaz út, mikor találkozhatok végre veled?
Könnyes a szemem, nem látok már semmit és senkit sem.
Poros pusztában járok,
S torkom kiszáradva lankadatlan vízért kiáltva nyelem le érzéseimet.
Ebb?l biztosan arra következtettek, hogy én nem érzek.
De igen is vannak érzéseim,
csak már belenyugodtam a megváltoztathatatlanba.
? már nem létezik, örökre nyugszik a fekete föld lúgos talajában.
Bárcsak tényleg így lenner...
Úgy minden könnyebb lenne.
Ha meghal, akkor viszont én is vele halok.
S ezt nem szeretném.
Ismét legurult egy eltévedt könnycsepp,
Mi kezemen landolva ment tovább.
Vérzik a szívem, alig láthatóan, mert ismét csalódtam.
Mit is várhattam volna?
Újabb könnyeket, és a végelláthatatlan be nem gyógyulni látszó sebeket. |
|
|
- január 06 2008 09:29:42
Talán ezek azok az érzések, melyek edzetté teszik a lelket éa a szívet s majd megmutatják az utad helyes irányát is. |
- január 06 2008 12:26:15
ez is egy nagyon jó kis szabdaversed
sajnálom, hogy azt érzed te is, amiket én...valóban jobb, ha nem hal meg...meg?rülnél a fájdalomtól...
ha elég er?s vagy, pár hét után gyengülni fog a fájdalom...ha szerencséd van, jön valaki, aki elfelejteti veled...
de valljuk be, hogyha nem érnének ilyen impulzusok bennünket, nem tudnánk igazán mély érzelmekkel átitatott m?veket alkotni...
üdv:Brigi |
- január 06 2008 16:28:14
Kedves Omnia azaz Brigi!Ez a vers csakúgy jött tehát félig meddig fantázia szüleménye.Viszont igazad van minden fájdalommal jár.Üdv:Eve |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
