|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
Alattomos, hazug, folyton pergö,
Minden életbe beleszóló belesö.
Unott magányomban féllábú vánszorgó,
Ráérösen tapogató, fájdalmasan támolygó.
Ám sebes szárnyakon repül,
Mikor szívemre drága lényed ül.
Mikor együtt vagyunk, szélsebesen rohan,
Észrevétlen tüstént tovaillan.
Nagyokat szökken, mint üldözött szarvas,
Hirtelen lett roppant szorgalmas.
Egyedüllétben percei óráknak tünnek,
Kettesben órái percekre szükülnek.
Nem tudom sehogy az idöt megülni,
Olyan, mint betöretlen csikóra nyerget tenni.
De szeretném olykor visszafogni,
Máskor, elöre, csak elöre hajtani! |
|
|
- január 06 2008 11:01:07
A mutatót megállíthatjuk, de attól az id? szalad, pláne ha a boldogság perceit számoljuk. |
- január 06 2008 11:05:20
Óh..., látom az id? múlása,
(vagy egyhelyben topogása) téged is megihletett!
Tetszett!
Tisztelettel: Lajos
Louis De La Cruise |
- január 06 2008 11:33:35
Kedves Zoltán! Az id? szubjektiv, Bergson, De nagyon jól megfogalmaztad,Gratulálok : Ildi |
- január 06 2008 21:35:42
Hát igen!
Én is így vagyok ezzel:
"De szeretném olykor visszafogni,
Máskor, el?re, csak el?re hajtani"
Gratulálok, hogy ezt ilyen szépen le tudtad írni |
- január 07 2008 06:45:45
Köszönöm szépen
Igen, az id?vel szinte mindig hadakozunk |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. május 06. szerda,
Ivett, Frida napja van.
Holnap Gizella napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
