Már nem kellek neked.
Megkaptál. Érzéseid elszéledtek.
Már nem kellek neked.
Nem figyelsz szavaimra, csak ha kérdezlek.
Már nem gyullad szemeidben fény, ha veled lehetek.
Találtál mást, ki új világot zenél lelkednek.
Vágyad gyors irányt vett s én feledve lettem.
Már nem kellek neked. Megöregedtem szívedben.
Már nem kell a hangom, hogy lágyan suttogjon.
Van már új csillag, ki neked ragyogjon.
Már nem kell érintésem, hogy simogasson.
Van már puhább ujj, mely körülrajzoljon.
Már elhamvadtam benned.
Kihunyt a t?z, mely szívedben égett,
Ha égett egyáltalán ..
Vagy mi volt ez?
Áh .. csak férfiúi képzelet.
loretta - január 06 2008 19:54:29
Nagyon tetszik a versed. Sajnos ez a szerelem sorsa. Elmúlik, mikor legkevésbé várjuk.
sissike - január 06 2008 23:59:16
nagyon szép vers
gratulálok
marica - január 08 2008 15:16:13
Kedves omnia!
Nagyon átérezhet? a versed. Gratulálok.
nagyon tetszett a végén az a lemondó, önmegnyugtató fordulat.
Szeretettel: Marika
Omnia29 - január 08 2008 19:19:35
köszönöm a hozzászólásaitokat
