|
 Vendég: 25
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Nem félem már szemed,
rejtett pillantásod fénytelen melege
oltotta szívembe az ősi átkot.
Félelemtől marjult sorsod
vadult szeretője lettem.
Szíveddel üssél rám ezret és egyet!
S vidd magaddal a kegyelmet!
Te, a tízezrek első dalnoka!
Szegezz meg, a Júdásnak
jutalma az legyen!
Játssz velem a fénytelen éjben,
verj rám szíveddel tízezret és egyet!
Te, a százezreknek első dalnoka!
Öntsd dalba a legősibb átkot,
vad kacagással dalold tele a világot,
Te, a millióknak első dalnoka!
Szíveddel verj rám százezret és egyet!
Te, a világtalan világ egyetlen dalnoka!
S virággal kezedben járj a porba
hullt világ porában.
Kő voltam a porban,
játszottam Krisztust s hű szerelmet,
szerelmetlen szerelmet,
Káin lett belőlem.
A lélek lelkéhez tapadok,
mint gyermek. |
|
|
- április 25 2012 09:40:01
Nagyon jó kis vers! Gratulálok hozzá!  |
- április 25 2012 09:59:01
Fantasztikusan jó vers!!!!! Gyönyörű és sokatmondó! Rég olvastam már ennyire őszintén szívből jövő vallomást.(nagyon lenyűgözően fokoztad fölfelé a számokkal az érzést, majd teljesen lezuhant a pillanat varázsa -és megoldást nyert- a végén)Szeretettel időztem itt! Zsike |
- április 25 2012 18:29:55
Kedves Csaba!
"A lélek lelkéhez tapadok, mint gyermek." Szép versedet szeretettel olvastam: Szomorúfűz |
- április 27 2012 00:23:28
Kemény, kifejező vers. Hűen tükröz. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. október 19. hétfő,
Nándor napja van.
Holnap Vendel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
