Versenyt futottam a tavaszi széllel,
Farkasszemet néztem bárányfelhös éggel.
Hallgattam a lombok enyhe susogását,
S virágon a méhek dongó muzsikáját.
Esti félhomályban ballagtam egyedül,
S hallgattam, a tücsök mily szépen hegedül.
Felértem a dombra, az otthoni határra,
Szemem szétnézett a gyönyörü tájra.
A nap már elmerült az ég tengerében,
Csak a hold világít ezüstös-fehéren.
Kigyúlt már az égen a sok fényes csillag,
A sötétben felém szállt édes virágillat.
Elaludtak a fák, a tarka vadvirágok,
A sok széptöl fáradtam én is mire várok?
Sötétkép leplével betakart az ég is,
S hazaindultam, hogy elaludjak én is.
denes - január 07 2008 11:48:45
Szépek ezek a természeti képek és jók a rímelések. Hangulatos, szép verset írtál.
tothj234 - január 16 2008 20:17:40
Nagyon szeretem a verseket,de azt ami igazán tetszik,imádon.Ez azok közé tartozik.
Köszönöm hogy olvashattam.Gratulálok!
