Képtelen képek gyötrik az álmom:
A vérzö pokolból a mennybe vágyom,
S izzó lángok nyaldossák talpam...
Bünbe estem,pedig csak élni akartam.
keserü könnyeim beissza böröm.
Testem is csak egy kegyetlen börtön!
Bárhová lépek, bünben égö emberi tetek...
Valaha ök is éltek, s Téged kerestek!
És félek,hogy az ébredés
Nem azt hozza,amire vágyok,
Mert rájövök, csak átverés,
Hogy a valóságban járok!
Szólítalak,térdre borulva mondom :SZERETLEK!
De hiába kiáltok utánad,nem emel fel kezed!
Nem lesznek társaim,csak az égö tetemek!
Angyali dalolás helyett, csak jajveszékelek!
De jaj,pirkad már,s szememet bántja a fény!
Félek,nem álom volt és nincs több remény...
Felkelek, s észreveszem, ajkam mit mormol:
"Ne vígy minket a kísértésbe ,de szabadíts meg a gonosztól!"
denes - január 07 2008 15:16:01
Gyakran álmodunk gyötr? gondolatokkal, mert nappalaink gondjai belül égnek és megnyugvást mindig csak az ébredés hoz.
Ezek a rejtelmek íródtak szavakká s formáltál bel?lük egy egészet, hogy megértsük a szerelem elvesztése mennyi fájdalommal jár.
