A Nap az égbolt alján, a hegytető mögött pihen.
A horizont kék függönyét bíborra színezi át az alkonyban.
Mosolyog a szív, a lélek.
Az éjben elhomályosodnak a fények, ölelik álmainkat.
Szunnyadnak a szelek, a tó felett csillagsugarak pihennek,
olykor eltakarják a fellegek.
A virágok ontják illatukat, csönddel simítva a fáradt,
lecsukódó szemeket.
*
Gyöngyharmatot szór szét a hajnal a fákon,
a virágokon és minden egyes fűszálon.
Álmosan kel a Nap, de azután kacagva gurul a horizontra,
az ébredő lelkeket simogatva.
Szempilláinkra könnyeket csalva, -lágy öleléssel –
az új napba reményt adva.
Minden szépséget belesimogattál soraidba...Szeretnék ennyi lelkierőt, amennyi benned van...
sok szeretettel gratulálok
Sárika
gufi - május 11 2012 17:31:34
Kedves Szomorúfűz!
Egy kicsit én is kaptam a lelki simiből, nagyon köszönöm.
üdv:gufi
szomorufuz - május 11 2012 17:45:32
Kedves Sanyi!
Köszönöm, hogy olvastad kis gondolatomat.
Szeretettel: Szomorúfűz
szomorufuz - május 11 2012 17:49:11
Drága Sárika!
Igazán megtisztelsz, hogy meglátogatsz, hiszen tisztában vagyok - az én állapotomban is, hogy milyen erőfeszítés a napról-napra való lét.
Igyekszem - részletesen írni - ha nem fárasztó az olvasása a levelemnek.
Ölellek szeretettel - pihenj, vigyázz magadra: Szomorúfűz
szomorufuz - május 11 2012 17:50:16
Kedves Gufi!
Nagyon szépen köszönöm szavaid.
Szeretettel láttalak: Szomorúfűz
Dellamama - május 11 2012 19:03:01
Kedves Gitka!
Csak most jöttem haza és már kerestem is a mai versedet.
A napnyugta és napkelte nagyon szép hangulatát adtad vissza versedben.
Szeretettel gratulálok: Maria
