|
 Vendég: 125
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Égkék tollvégek hullnak alá túl néma csendben;
E csendben ágyúdörej a leejtett kabátgomb.
Az utolsó szivárvány színtelen szürke cseppben
Csöppen a hűs gránitra. Nem őrzi álmát zöld domb,
Virágban ringó rét vagy cser-szavú vidám patak.
Vakolat pereg a nagy mennybéli kupoláról,
Leomlanak az aranyszínű horizont-falak,
És az emberek már nem beszélnek több csodáról.
Ó, alkonya nyílt már a csodaszerű koroknak.
Porszemmé szikkadt könnyeket eresztek a szélnek.
Ajtómon magas, arctalan alakok kopognak.
Mert az álmodott álmok végül: mind véget érnek. |
|
|
- május 15 2012 18:42:41
Tris Öcsém!
Szépet írtál, nekem tetszett!
Gratulálok: Pircsi Nénéd |
- május 15 2012 21:03:59
Kemény soraid igazak, tetszenek.
R |
- május 16 2012 16:04:48
"Mert az álmodott álmok végül: mind véget érnek." Valóban - így igaz.
Gratulálok versedhez, Szeretettel: Szomorúfűz |
- május 16 2012 17:25:32
Szép a versed.Kár,hogy már nem tudunk hinni a csodákban!
Üdv: zsuzsa |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
