Id?söd? ház, mára már romos vakolat,
végig simítva falát a k?por ujjamra tapad.
Gyermekévek illatát ?rzi, múltat idéz,
akkor megszokott volt, mára megigéz.
Mennyi hangot, emlékeket rejt magába,
sokszor könyököltem, kicsiny ablakába.
Kicsinynek t?nnek a hársfák, játszóterek,
emelked? út, melyr?l a rég múlt integet..
Felnézek a magasba gyönyör? zöld a Mecsek,
ontja tavaszi illatát, vágyom ott fenn legyek.
Gond nélkül, gyermekként elbújni fái között
hová nap- nap után gyermek zsivaj költözött.
Elmélázok, átölelném így az egész mindent,
lelkemben él, a múlt nem is mennék innen.
Vár feln?tt életem, hát lassan tovább megyek
vágyom rá nagyon, kicsit még gyerek legyek!