Misó; Életembe fényt hozó,
Misó Lelkemet bearanyozó
Hol vagy, mikor szívem sikolya feléd száll?
Hol vagy, mikor kezem a kezedre vár?
Miért nem ölel karod már gyengéden,
Mikor arra vágyom mélyen?
Miért nem száll lelkem a tiéddel,
Mikor az mindent jelentett Nékem?
Nem csókolsz ajkaiddal forrón,
Nem örzöd álmom óvón...
Nem leszel kedvesem soha már míg élek,
Hát mond meg Te; Mi tévö legyek?!
Hol keressem boldogságom,
Miközben a tiédet kívánom?
Hová temessem emlékem hamvait,
Mikor nincs nap, hogy képzeletemben nem vagy itt!
A férfi vagy kinek árnyéka lehettem,
S nem volt perc, hogy nap nem volt az égen...
Mégis elhagytalak kedvesem,
S azóta ezt a fájdalmas terhet viselem...
Lehettél volna gyermekünk édes apja,
Mert bizton tudom, hogy édes lettél volna!
Lehetsz e még vajh szeretö családom,
Hisz lelkem mélyén mindig erre vágyom...
Melegségben, csendben összebújni,
Lélegzetedet hallgatva álomba merülni.
Az örök álomból soha fel nem ébredni;
Hisz az a tündérmese végét jelenti...
