Kétezer-nyolc! Ezt ki hitte volna?
Idöben ily messze mégis eljutunk?
Mennyi mocskos harc és mennyi-mennyi hulla!
Vérükböl nöttünk fel s újat alkotunk.
Újat, mi más: átgondolt és teljes,
Mégis kiderül majd: mind kezdet csupán.
Kezdet, amely egykor megmosolygott múlt lesz,
Mi hajszolhat így a teljesség után?
Hulljon a hó! Röpüljön a szánkó!
Kacagjon a húzó s ki a bakon ül.
Új évet köszöntünk, feledd, ami bántó!
Minden, mire vágyunk, egy nap teljesül!
cookie001 - január 08 2008 16:22:25
Gratulálok !
Azt hittem, egy könnyed kis versikét fogok olvasni,de ebben sokkal több van.Nagyon tetszett!
denes - január 08 2008 16:34:03
Reménykelt? szavakkal zárul a vers és ez a lényeg. Örülök, hogy ismét a versek mezejére tévedtél.
PiaNista - január 09 2008 00:41:36
Köszönöm, hogy olvastátok! "Ember küzdj és..." stb...
Itt megragadom az alkalmat:
MINDENKINEK BUÉK!
PiaNista
Torma Zsuzsanna - május 07 2008 14:28:29
Most olvasom verseidet, kedves Pia Nista (pia nincs)! Kedves Maróti László!
Nagyon jó, humoros, de mégis elgondolkodtató, pontosan rímelõ verseket irsz!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
