|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
Simogat a szél, cirógatja arcomat,
már nem magamban vívom cudar harcomat.
Átölel a nap, majd ölébe kap,
egy lombos ág az arcomba csap,
nem vagyok egyedül.
Egy büvös hang a fülemben hegedül,
ringat a víz, mámorosan,
s úgy, ahogy vagyok, fáradtan, porosan,
tükrében megnézem magam.
S ím, ahogy meglátom arcom valahol,
érzem, egy másik arc is fölémhajol.
Vagy az csak egy lombos fa árnya?
Nem, nem, az egy angyal szárnya.
Ellibben velem a tágas végtelenben,
úgy öriz, úgy óv, ahogy eddig életemben
még soha senki nem
védett engem. |
|
|
- január 09 2008 04:24:41
Aranyos kis vers, legyen akkor ? az örangyalod! |
- január 09 2008 10:21:06
Jó érzés ha valakinek saját angyala van,
S ahogy írsz róla....
Át tudom érezni, mert egy néha nálam is jelen van! |
- január 09 2008 12:22:53
legyen veled az örz?angyalod!
szép vers! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. április 19. vasárnap,
Emma napja van.
Holnap Konrád, Tivadar napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
