Nem hinném, hogy annak a vitéz cím kijár,
Akinek sulija sosem volt a piár.
Mert János torkán még nem akadt meg falat,
Söt, ö még közmunkán sem lapátolt havat.
Nem ült a tanárok azon óráin sem,
Melyen a diákok izzadtak, véresen.
Ezért jár azoknak is nagy tisztelet,
Akik itt töltenek öszt, tavaszt vagy telet.
Sokan azt gondolják, ha sudár termetü,
Akkor biztosan ö is vitéz életü.
Ha te így gondolod, nézz végig apádon!
Bármily sudár szegény, vitéznek nem látom.
Így hát kijelentem: János nem egy vitéz,
Nem bizonyít semmit az, ahogyan kinéz.
Harcolhatott mindig a földön, s az égen,
Emléke homályba veszett réges-régen
