Még túl friss,üde és fiatal,
Érzem ízét,illatát,
Csábít...
Mint friss kenyér,
Hadd törjem át fogammal,
Ropogós, kemény páncélját.
Üde, mint a piros téli alma,
Ízlelém levét, zamatát,
S fejembe száll mint az új bor
Érzem fiatal lelke mámorát.
S én óvatósan izlelém,
Számban forgatom,
Az új ízeknek magam átadom.
S, hogy mohó vagyok?
Éhségem szertelen?
Milyen volt fiatalnak lenni?
Már rég el is feledtem...
Forrás fakad az ifjú lelkében,
Megmosakszom friss patak medrében...
Megmártózóm benne,s lényem
Felfrissülve, új vizekre ér,
S együtt kötünk ki, a végtelen tengernél....
