|
 Vendég: 112
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Engedelmes gyermek voltam,
csodáltam a felnőtteket,
Minden szavukat elhittem,
sóváran vártam, felnőttségemet.
Tilalomfák között éltem,
büntetésektől féltem.
Hittem, hogy a felnőttek szabadok,
megvásárolják, amire vágynak,
szórakozhatnak, utaznak,
engem bezárnak,
rab vagyok.
Gyorsan elmúlt a gyermekkor,
szabad lettem ekkor.
Dolgozni kellett, munkát kerestem,
bizony, nem könnyen leltem.
Amikor végre találtam,
a főnökömet szolgáltam.
Tűrtem sok igazságtalanságot,
hazugnak láttam a világot.
Csalódtam a szerelemben,
elhagyott, akit szerettem.
Gyermeket vártam örömmel,
amikor felsírt, rádöbbentem:
felelősséggel tartozom érte,
vállaltam, szeretem,
rab leszek, megérte.
Háború jött, éheztünk, fáztunk,
kevés örömünk, álmunk,
reményünk a jobb jövőben,
ami nem jött, sőt eltűnőben
gúnyosan visszaint:
látod gyermekem?
Csalódtál megint.
A felnőttek sem szabadok,
legtöbben nem is boldogok.
Az ember küzdelemre született,
egyetlen kincse a szeretet,
Mindenki erre vágyik,
aki született.
Aki megkapja, az szabad,
adhat, kaphat.
Akit nem szeretnek, megbetegszik
lelkileg meghasonlik,
összeomlik. |
|
|
- június 13 2012 18:48:50
Drága Mamuszkám,
egy egész élet benne van ebben a versedben. Szomorú igazság az, amit leírtál. Versed nagyon tetszik.
Szeretettel ölellek: Mila |
- június 13 2012 20:34:09
Drága Sárika!
"Az ember küzdelemre született,
egyetlen kincse a szeretet," - minden elviselhetőbb szeretettel.
Nagyon szép, megható sorok. Mint Mila írja: egész életed benne a versben. Szeretettel ölellek: Szomorúfűz |
- június 13 2012 20:50:05
Kedves Sarolta!
Nehéz sors áll mögötted, küzdelmes élet.
Meghatódva olvastam, szépen írtad! Szeretettel gratulálok!
Baráti öleléssel? Maria |
- június 16 2012 17:25:17
Köszönöm kedves olvasóim, barátaim a kedves sorokat.
szeretettel - Sarolta |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
