Bábkirálynő:
Ez a Nap maga lesz az Álom,
Ezt az Álmot kicsi korom óta várom,
És mindenpóni egybegyűl,
Mind azt mondják: "Mily gyönyörű!",
De nem sejtik, hogy mindüket átvágom...
Kádencia:
Ez a Nap lett volna az Álom,
Ezt az Álmot kicsi korom óta várom,
De barátok s torta helyett
Már nem látom az ünnepet,
S nem értem zúg a mennyegzői harangom...
Bábkirálynő:
Nem érdekel
A ruhám,
Egye más meg
A tortám,
Az eskü pedig rút hazugság!
Hogy nem számít bú vagy bánat,
Az "örökké" ámítás csak,
És Ő sem fontos, az az igazság!
Nem dobban érte szívzörej,
Bennem nincsen számára hely,
És mégis: Ő csakis az enyém!
Kádencia
Míg nem késő, meg kell hogy szökjünk,
Száz vészen át kell törjünk!
Hazudnék, ha azt mondanám,
Hogy nem félek, hogy elveszítem,
Mert Ő elragadja tőlem:
Ki nem szereti, tisztán, nap nap után!
Én szeretem, őszintén,
Mindig Rá gondolok én,
Ó, Fényes Páncél, nemsoká ott vagyok!
Bábkirálynő:
Végre hát, most ütött az óra:
Én leszek a szerencsés ara!
Kádencia:
Elkésünk: az óra ketyeg,
Zúzzuk szét a hamis frigyet,
Fényes Páncél nem lesz...
