|
 Vendég: 30
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Júniusnak huszonkettedik napján,
egy nappal a leghosszabb nap után
sétálni mentem, le, kabar vízpartra,
mint nyári szellő vihart kavartam.
Azt beszélik a regös-énekek,
hogy ezen az éjjen a Hérosz felett
Minerva sem mondhat ítéletet.
A víz csendes volt. Néha felszínén
hullámzó barázdák, és apró izék:
lehullott ágak, apró halacskák,
a töltésen ember. Fel-alá flangált.
Suttogta a szél, búgta gerlicém,...
olyan közel van, a torkolatvidék.
Hát, igen! És mily közel, Felvidék!
Az itt töltött órák, el nem múlnak,
nem feledi el az ember a múltat,
nem feledi el ezt a szép tájat,
nem feledi el: Hogy élj a Szent Mának!
Szél után ugrott, otthonát elhagyta,
szomorú létet nem mutatott arca,
csak élt, mint egy folyami halacska. |
|
|
- június 24 2012 12:27:57
Kedves Orátus!
A vízparti csendéletet szépen megrajzoltad.
üdv:gufi |
- szeptember 12 2012 23:17:03
Köszönöm! 
Oratus |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
