és kinyitom a szemem újra
és lenézek
egészen a bokámig
és még lejjebb talán
tegnapi lábnyomok
elpárolgott köpések
feljebb nézek
zökken? térdkalácsok
súrlódó anyag
emelkedem lassan
fáradt ülepek
kih?lt ágyékok
ragaszkodva a combt?höz
és még tovább
láthatatlan köldökzsinórok
sz?k szervek
piheg? tüd?
szürkül? mellkas
ideges kulcscsontok
kidagadó erek a nyakon
fent és lent
madártávlat
és békaperspektíva közt
mindenhogy alacsonynak látszom
bárhonnan nézem
a semmi és a minden is
az arcomban és a horizonton is
ugyanaz
és ugyanúgy
émelyít
mullerildiko - január 10 2008 23:43:19
Kedves Puppet! Ennyire szörny? azért nem lehetsz, béküj ki önmagaddal,egyébbként a vers jó, az érzést nem irigylem. Szeretettel :Ildi
cookie001 - január 11 2008 02:12:31
Ildikó ismét fején találta a szöget!
Egyébként a szürreális is lehet szép...
Nagylabu_Vereb - január 12 2008 12:01:57
Ez is jóóó! Tetszik!
