|
 Vendég: 108
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Mert álom volt csupán, mit éberen álmodva álmodtam újra;
Száraz falevélként rezzentem össze az üvegtörés-zajra.
Ólomsúlyú pillákkal, álmos írisszel ébredtem fel reggel,
És betakaróztam a télbe zuhanó rideg hó-hideggel.
Most zúzmara a táj: a törött tükör mögött minden kék s fehér.
Képmásom halványodó portréján palásttá idomul a dér.
Árnyék vagyok csak - suttogás, mi elhalkul a felkelő Nappal;
Testetlen por-formaként szóródok szét az első fuvallattal.
Gyengülök. Zajtalan ütemet ver bordáimon csorba szívem.
Leszaggatom könnyeimmel az égre festett szivárványívem.
Álmodnék, de nem tudok - az éjen túl már csak a sötétség vár,
S kattan a kulcs, a retesz: a magány elefántcsonttornyába zár.
Túl hullócsillagokkal át meg átszelt ében kupola-égen,
Túl száz és száz éghasító, szabad s örök pegazus-ösvényen,
Túl Sztüxön, túl Hollandin, túl Ithakán és a Senki Szigetén:
A sarokban réveteg álomra várok, de sosem kapok én. |
|
|
- június 27 2012 16:55:29
Mindenkinek vannak álmai. Jók, rosszak egyaránt. Vándorolunk, keressük álmainkban az utunkat. Biztos nagyon rossz annak, aki nem tud álmodni, de talán félünk is álmodni. Persze, vannak nagyon fájó álmok - amit szeretnénk, ha inkább nem lennének. Én álmaimban mindazt elérhetem, amit már régóta nem. Valóban - az álom akkor igazi, ha egyszer beteljesül.
Merj álmodni. Szép versedhez gratulálok. Szeretettel: Szomorúfűz |
- június 28 2012 23:01:43
Nagyon-nagyon tetszett!!! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
