Már csak a nagy ugrás van hátra,
A fogó félve ,dermedve várja:
Szárnyal a képzelet,
Elrugaszkodik a légtornász ,
Keresi a kezet.
De az suta, béna,
elalél a vak világba.
Háló nincs,
A lélegzet akad,
Zuhan...
Csontot és lelket
tör alant a salak.
Még visszamászna,
De nem bírja se, keze se lába.
Fenn a fogó nézi a kezet,
Örökre megbénítja a lelkiismeret.
