|
 Vendég: 94
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Apró könnycseppem olvadt el párnád ölében.
Fájdalom született, s karjaimból elfojt az élet.
Betakart testem csak eltakart valósággá vált,
S az álom, mit láttam éberem, akkor talán fájt.
Eltűnt a harc, eltűnt a gondolat.
Hallottam megperzselt, tétova hangodat,
S éreztem istened tomboló hadát lelkemen,
Ahogy megemészt, s pokolra vágyva hízeleg.
Aztán jött a pillanat, ami sosem volt,
De mindig itt marad, soha nem lesz,
Hisz nem lehet, csak itt van,
Mint mindig, ahogy te vagy velem,
Mindig és soha, ahogy az elkorhadt fa
Lelke is örökké itt marad,
S az elfoszlott harcokat látva
Örömbe ébred újszülött világa.
Add meg hát előbújt lelkednek magad,
Add fel hát istened felett tébolyult harcodat.
Kezemhez érve szenvedve, szeretve éld meg velem mosolyod,
S engedd, ahogy játszmád helyett játékod ragyog. |
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
