Fazekas Margit /Szomorúfűz/
Álmainkra csillagok vigyáznak
Felhők játszadoznak,
kergetik egymást a horizonton
Gabonatáblák hullámoznak
a lágyan ringató szélben
Aranylón búcsúzik a lemenő nap
izzóan köszönt ránk az alkonyat
Az égbolton repülők csillognak
a lebukó nap sugarában.
Esthajnalcsillag kél az égen,
fénye szelíden ragyog,
lágy szellő susog az éjszakában,
illatukat ontják a virágok.
Lelkemben dallamok zengnek,
vágyaim újra útra kelnek.
Lombok közt pihennek a madarak.
Álmainkra csillagok vigyáznak.
Versedet olvasva csillagok ide csillagok oda a magány keserűsége bizony kicseng ezekből a sorokból. Közhelyeket tudnék már csak írni azt meg nem akarok.
ui.: A PÜ-ben feltett kérdésedre válaszom barátaimnál.
Szeretettel üdvözöllek Csaba.
szomorufuz - július 14 2012 19:45:38
Kedves Csaba!
"Finom, bonyolult szöveteknek
Szép színei kopva lazulnak,
Kényes, fiatal szeretetnek
Lágy szirmai fagyva lehullnak. ...
... Mert szívem akárhova szított,
Ha mihez vonzódott a lélek,
Minden csak visszataszított..." - köszönöm, hogy olvastál. Szeretettel: Szomorúfűz
