Egyik percben vigadsz, másikban siratsz.
Holt lélek; ne várd, hogy visszajár.
Merengön a távolba nézel s vársz:
Ó, mikor látod öt viszont már?
Merre van? Ki vette el töled?
Szellem e világ; elragadta.
Sirató, könnyes szemek, öled
Remeg. A Halál elrabolta.
Engedd, hadd lássuk öt még egyszer; add hát,
Csak egyszer! Odafönn az égben szólj le
Te! Ki ég-földrengö úr életet ád
És ezer világot teremt s dönt le!
Isten-hozzád. Száll a lelked oda már.
Ne tépd el az angyali szárnyat!
Te már hozzá tartozol. Megnyílt határ
Nyúl feléd, befogad, mint társat;
denes - január 12 2008 04:54:38
Nekem tetszett ez a lelkes Isten-hozzád.
Henkee - január 12 2008 09:45:31
Nekem is tetszett
Nem szeretem az olyan verseket, ahol a halált úgy írják le, mint iszonyatos kín, borzalmas Vég; ez jobb hozzáállás
Szeretettel:Henkee
kormi37 - január 13 2008 08:41:25
Szép verslett. A lélek elvesztésér?l. Tetszik. Szeretettel:Kormi
calcutta_ - január 13 2008 12:36:13
Köszönöm mindenki véleményét, örülök, hogy tetszik, mert ez a versem nagy fájdalomból született.Üdv: calcutta_
szoszircsi - február 08 2008 23:55:28
Calcutta...nemes lélek a Tied...remélem van aki õrzi...és félti...szeretettel:szoszircsi
Dellamama - február 02 2012 08:15:00
Ma olvasta, kissé megborzongva a halál gondolatától, de szép vers, nekem tetszik
...nemes lélek a Tied...remélem van aki õrzi...és félti...szeretettel:szoszircsi
