|
 Vendég: 86
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
A könyörtelen vén Idő,
A munkamániás,
Úgy hagy magunkra nélkülünk,
Ahogy majd senki más.
——-
Egy nyugodt pillanatra tán
A lelkünk éhezik;
De meg nem áll a vén bolond,
S ilyen nem létezik.
—–
Hátára kötve elrohan
Rövidke életünk;
Talán csak az marad nekünk,
Amit elképzelünk.
—–
Mikor majd hosszan pihenünk
A nedves föld alatt;
Csak akkor áll meg majd nekünk
A múló Pillanat.
——
De élünk még, hiába is
Vesszük nagyon zokon;
Csak táncolunk a tarajos
Idő-hullámokon.
——
Jöjjön a Földre dáridó,
Vagy szép halotti tor;
Itt a vén munkamániás,
Mint fő titok-tudor.
——
Mert mindent elrejt az Idő,
De semmit meg nem öl;
Amit szűk látókör, s a múlt
Takar szemünk elől.
——-
Az Idő leplén túl talán
A legnagyobb titok;
Ott vidám, öreg fák alatt
Az Isten mosolyog. |
|
|
- július 15 2012 13:45:48
Kedves Inpeters!
Nagyon tetszik, remekül megfogalmaztad!
Gratulálok!
Szeretettel: Vali.  |
- július 15 2012 16:02:13
Nagyon szépen köszönöm! |
- július 15 2012 18:29:07
De szép!...és milyen igaz! Szeretettel voltam itt:Zsike |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
