|
 Vendég: 111
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
BÚCSÚ EGY VÁROSLAKÓTÓL
Vasárnap volt, enyhült a nagy meleg,
Már régen ettem pizzát, megkívántam,
Nosza, gondoltam, ebédre veszek,
S a közeli főútra kisétáltam.
Ahogy az utcán végigmegyek én,
Tekintetem a járdán tovasiklik,
Egyszerre csak egy házfalnak tövén
Valami szürke a szemembe ötlik.
Egészen ott, hol földközelbe ér
Horpadt csövével az ereszcsatorna,
Egy galamb bújik a sarokba, fél,
Szeme riadt, borzas, kusza a tolla.
Előre-hátra billen lábain,
Már nem érzékeli az egyensúlyát.
Tojó volt hajdan, avagy büszke hím?
Mindegy… Ma éli az utolsó napját.
Sajnáltam őt, de mit is tehetek,
A kor, betegség nem kímél meg senkit,
Holnap eljönnek érte a legyek…
Nem addig élünk, amíg nekünk tetszik.
______________________________________ |
|
|
- július 16 2012 09:02:43
Kedves Dávid!
Nagyon megható, szép verset írtál a haldokló galambról!
Szívből gratulkálok.
Megtisztelnél, ha elolvasnád a rövid los galambos novellámat /pedig össze sem beszéltünk/.
Üdv: Pircsi |
- július 16 2012 10:45:17
Nagyon jó az indítás és a vége is szépen elhalkuló, megoldást ígérő. Gratulálok  |
- július 16 2012 12:41:59
Az elmúlás nem csak az embereket érinti.
Szeretettel gratulálok: Mila |
- július 16 2012 15:02:05
Ilyen az élet, egy pillanat, aztán...
Szeretettel Joli |
- július 16 2012 20:51:35
Mint egy akvarell, oly mesés...
szeretettel:marina |
- július 16 2012 20:58:40
Kedves Dávid!
Megható, szomorú látomás az elmúlásról.
Szeretettel: Viola |
- július 16 2012 21:59:28
Mindenkinek, aki megnyitott, de főleg a kedves méltatóknak hálás köszönetem. Az eset megtörtént, megihletett, megírtam, igaz a pizzák elfogyasztása után, ami nem tudta teljesen feledtetni a látottakat... |
- július 17 2012 08:14:41
Kedves Dávid!
Milyen igaz, hogy nem addig élünk, ameddig nekünk tetszik! Így van ez az állatokkal és köztük a madarakkal is! Azzal a különbséggel, hogy az emberek néha-néha azért tehetnek is valamit, hogy tovább éljenek, az állatok pedig nagyon sokszor ki vannak téve az emberek kénye-kedvének, legyenek azok vadállatok, vagy háziállatok.
Amíg a halálra ítélt madarat hagyjuk meghalni, addig az emberek még segítenek egymáson bajbajutásuk idején, de ez is már egyre ritkább!
Én is számtalan esetben próbáltam már megmenteni állatokat (volt köztük kisegér, vakond, fecske, macska, galam nem mindig teljes sikerrel.
Nagyon szépen megjelenítetted az elmúlást!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- július 17 2012 16:45:37
Kedves Dávid!
Meghatóan szép sorok. Nemrégiben tanúja voltam egy rigó-fióka pusztulásának. Megkönnyeztem, de sajnos, segíteni nem tudtam.
Szeretettel gratulálok: Szomorúfűz |
- július 17 2012 21:30:30
Kedves Zsuzsa és Szomorúfűz!
Köszönöm, hogy olvastatok és méltattatok! Más portálról kaptam jogos formai kritikákat, ezért át is írtam a verset azóta az alábbiak szerint...
Szöllősi Dávid:
BÚCSÚ EGY VÁROSLAKÓTÓL
Vasárnap volt, enyhült a nagy meleg,
Már régen ettem pizzát, megkívántam,
Nosza, gondoltam, ebédre veszek,
S a közeli főútra kisétáltam.
Ahogy az utcán végigmentem én,
S tekintetemmel a járdát pásztáztam,
Egy vedlett házfal rossz-szagú tövén
Megpillantottam városlakó társam…
Egészen lenn, hol földközelbe ért
Horpadt csövével az ereszcsatorna,
Galambot láttam, szinte alig élt,
Szeme riadt volt, hullott szürke tolla.
Próbált felállni vékony lábain,
Nem sikerült… Leült reszketve, félve.
Tojó volt hajdan? Begyes, büszke hím?
Mindegy… Utolsó napja utolérte…
Sajnáltam őt, de tehetetlen voltam,
A kor, betegség nem kímél meg senkit.
Másnap eljöttek érte – a legyek…
Nem addig élünk, amíg nekünk tetszik.
_______________________________________ |
- július 20 2012 20:49:32
Dávid! Az első verzió szerintem sokkal jobb, mint a javított, de nekem hiányzik belőle a dráma és úgy érzem, a filozofálgató közhely a végén agyoncsapja az egészet.
(Egy egyszerű fogással "drámásítottam". Nem tudom, így érthető-e, mire gondolok?)
BÚCSÚ EGY VÁROSLAKÓTÓL
Vasárnap volt, enyhült a nagy meleg,
Már régen ettem pizzát, megkívántam,
Nosza, gondoltam, ebédre veszek,
S a közeli főútra kisétáltam.
Ahogy az utcán végigmegyek én,
Tekintetem a járdán tovasiklik,
Egyszerre csak egy házfalnak tövén
Valami szürke a szemembe ötlik.
Egészen ott, hol földközelbe ér
Horpadt csövével az ereszcsatorna,
Egy galamb bújik a sarokba, fél,
Szeme riadt, borzas, kusza a tolla.
Előre-hátra billen lábain,
Már nem érzékeli az egyensúlyát.
Tojó volt hajdan, avagy büszke hím?
Mindegy… Ma éli az utolsó napját.
Vasárnap volt, enyhült a nagy meleg,
Már régen ettem pizzát, megkívántam,
Holnap eljönnek érte a legyek…
S én a közeli boltba besétáltam. |
- július 22 2012 03:22:00
Harmat!
Az 1. verziót múlt időben kezdtem, aztán jelenidőben folytattam... No, ezt kifogásolták. Szerintem a te utolsó vsz-odban a pizzáért jönnek el a legyek... Hát, ez nem olyan drámai.
És a mottó mégis csak:
Nem addig élünk, amíg nekünk tetszik...
De valahol mégis érzem a ****kazmust a dramatizálásodban. Miközben egy élet végetér, mi az evéssel vagyunk elfoglalva... |
- július 22 2012 09:05:28
Az idősíkok váltásával, ha "balladai" keretbe teszed, szerintem semmi baj nincs.
A főrészben elmondod a történteket, (amíg a boltig mentél,) és, mint egy élmény felelevenítését, ezt írhatod jelen időben is.
A közhelyet mindenképp ki kell venni belőle, mert versbe nem való és agyoncsapja az egészet.
Nem írtam át, csak ezt akartam érzékeltetni. Most sem írom át, csak egy ötlet ...(mi a közhely ellen szól!!!).
Biztos van más megoldás is.
Holnap eljönnek érte a legyek…
S én a közeli boltba besétáltam.
Vasárnap volt, enyhült a nagy meleg,
Már régen ettem pizzát, megkívántam. |
- július 22 2012 09:07:04
S én a bolt felé tovább sétáltam. |
- július 23 2012 01:29:47
Igen, Harmat, valóban egy banális közhely lett a slusszpoén!
Én ezzel szomorúra vettem a formát, de ha a te ajánlásod fogadnám el, akkor humoros lenne a kicsengése, pedig nekem a látvány, egy haldokló galamb, nem volt humoros. Mégis gondolkodom azon, hogy miképp lehetne esetleg ezt a közhelyet feloldani. De ez már az eddigi olvasóimon nem segít, akik már bólogatva megerősítették a közhely szomorú igazságát... |
- július 24 2012 17:47:24
Holnap eljönnek érte a legyek...
De még a bolt felé tovább sétáltam.
Vasárnap volt, enyhült a nagy meleg,
A rég evett pizzát már nem kívántam.
|
- július 24 2012 20:00:07
Harmat!
Igazad van! Ha a látottak elvették étvágyam és kedvem a pizzától, akkor máris hitelesen szólhat a vers...
Mégis, azt hiszem, nem változtatok a versen, ha már nem jutott eszembe a megírásakor, hogy az általad javasolt fordulattal is be lehetett volna fejezni. Igen, abszolut logikus lett volna a hátraarc. Köszönöm, hogy ilyen műgonddal vélekedtél erről a versemről... |
- július 26 2012 09:25:14
Szívesen. Sokat nem kellett rajta változtatni. Én magam nem tudtam volna ilyen szépen megírni.
De magamat is tovább kell, hogy javítsam:
Rég ettem pizzát, de már nem kívántam. |
- július 26 2012 18:42:53
Rég ettem pizzát, de már nem kívántam,
mert amit láttam, elvette étvágyam...
_______________________________________
harmat, ismételten köszönöm... és akkor nincs a közhelyes slusszpoén... Örültem, hogy igazat adhattam neked. Nem esett le a "költői" aranygyűrű az ujjamról! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
