|
 Vendég: 87
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Vakon, érzéketlen
Vakon, világtalan támolyog lelkem,
utam rogyadozva lépdelem,
megtört már az a sok gond s fájdalom,
vállamon iszony súlyként hordozom.
Hajnalban ébredt napfény még melegít,
monoton, az utcákat rovom révületben,
cikázó szavakban gondolattér tágít,
múlt idők homályát kelleti szememben.
Pupilla szűkül, idézni boldog sorsot,
mi már némán csendbe veszett s tán romlott,
zavaros homályos is a kép mit őriz,
számban keserűvé vált már a boldog íz.
|
|
|
- július 25 2012 08:34:25
Vak és érzéketlen, olykor megkeseredett az ember.
Nagyon szép fájdalmas soraidat átérezve olvastam: Dellamama |
- július 25 2012 09:30:03
Jó vers, átjött az érzés...
Szeretettel:Zsike |
- július 25 2012 14:00:32
Megfogott, jaj megfogott! |
- július 25 2012 20:22:49
Kedves Laci!
Néha vannak az embernek hasonló életérzései. De Neked is csak azt tudom mondani, hogy ameddig van kiért élni és munkálkodni, addig tennünk kell és nem szabad ennyire elkeseredni.
Mert csak magunkért élni nincs értelme életünknek. Mindenkinek az életében lehetnek olyan dolgok, amire csak vágyott, de azok sohasem teljesültek be. S amikor már az öregség határára érünk, belenyugszunk, hogy a Sors így rendelte számunkra.
Versedet szeretettel olvastam: Zsuzsa
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
