Szürke aszfalton iramlik a falevél.
Susogva zörren, összesimul egy-egy él.
Húzza-vonja, megszárítja; rázza a szél.
Esös napon fel-feldereng a szép emlék.
Gyere ide, ülj le mellém
Te alkatos alak; szerény.
Nem fázom, de füts kezeddel!
Ó! Forró, hevült szíveddel!
Hull már a hó. Hullj te is, jer
Szépen, tisztán; virítsd szívem
Szeretetre férfiember!
Hallgatok. Engedd ki híven
Torkodon a hangot! Szóljon a szeretet
Zenéje, hogy köbe zárt szívemet oldja!
Tekints a magasba fel, nézd a kék eget,
Hogy ihletet dobjon rád a múzsa maga.
kormi37 - január 13 2008 08:27:02
Nagyon szép lett nekem nagyon tetszett a versed. Gratulálok. Üdv. Kormi
calcutta_ - január 13 2008 12:39:39
Köszönöm a hozzászólást Ica, még dolgozni fogok rajta megígérem, csak jöjjön az az ihlet
Kormi, örülök, hogy tetszett!!
Üdv: calcutta_
