|
 Vendég: 100
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Radnai István:
FÉLÉBER
Állunk árván, meredten.
Állunk összetapadtan,
Nincs jajunk, könnyünk, szavunk”
Ady Endre: Vad szirttetőn állunk
szobánk vad szirt remeg a szélben
álmodó gyalogfenyők megszúr az élet
ágyunk kiárad szeszélyes folyam
amely a holnapba harap s odavan
minden ami biztos mint a talaj
amelyen egy éve állunk tavaly
emlékszel lépcsőkön le a várból
két ismerkedő kéz közel s távol
nem volt egymásra vágyó félig
nyitott száj szólásra csókra éhes
szűk fordulók s a kapun túl széles
lépcsők a homályból a fénybe
vastag törzsű fa alatt éli
veszélyes álmait az árnyék |
|
|
- augusztus 04 2012 10:16:13
Kedves István,
versedben a szerelem helyett a szép baráti érzelmek kerülnek előtérbe.
Gratulálok: Mila |
- augusztus 04 2012 10:28:43
KEDVES István!
Szép szonettet írtál!
Gratulálok: Pircsi |
- augusztus 04 2012 11:01:04
Kedves István!
Nagyon szép - minden szavad csak ismételhetném.
"lépcsők a homályból a fénybe
vastag törzsű fa alatt éli
veszélyes álmait az árnyék" Szeretettel olvastalak: Szomorúfűz |
- augusztus 04 2012 22:16:18
"emlékszel lépcsőkön le a várból
két ismerkedő kéz közel s távol"
Ha két, egymásban szimpátiát kereső ember először találkozik, és a késztető ok miatt máris kéz a kézben indul valahová, a nő mereven tartja a kezét. Ez a tartózkodás el nem téveszthető jele: nincs benne semmi különös, kivetni való. A séta, beszélgetés közben folyamatosan változik a partnerek viszonya. Ha a nő benyomása negatív vagy semleges, a kéztartása ilyen is marad, de ha a sétapartner felkelti érdeklődését, önkéntelenül is enged a merevségből, a keze ellazul, és belesimul a másik tenyerébe.
Reményik László
 |
- augusztus 05 2012 17:23:18
Nagyon tetszett! Szeretettel gratulálok:Zsike |
- augusztus 08 2012 09:48:58
köszönöm, hogy olvastátok! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
