Féltékenység zöldszemü szörnyetege színre lépett,
feléget minden jót és szépet, mi eddig éltetet,
elpusztít mindent ebböl a világból, míg csak hajára hamu hull,
csak egy van mit nem tud elpusztítani,
azt az érzést melyet többet nem tud viszonozni,
mert kit szeretet földel együtt eltüntetet,
s mikor rádöbben mit tett, szíve is megrepedt,
halálos sebböl vérzik, de tudja túlparton vele találkozik,
Mosolyog hát s várja a percet az órát,
hogy Ö-t mikor ölelheti újra át.
