Narancsban táncoló hegyek ördögei!
Titeket hívlak, kiknek roppant nevük ösi.
Hallgassa minden kö, fenyö, kristály és árnyék,
Hogy újra hozzátok vágyék!
Cifrázott szélü hegyek közé
Hol keményen arcon üt a szél,
Magasra, hol tündérek üvöltenek ékes hangjukon,
Szikrázó dús havat, s világkék-éghont.
Ott fent, ó ti tündérek, s ti virgonc ördögök!
Ott fent, ott, hol a hó mindig örök!
Várjatok rám, mert eljön a perc,
Mikor honvágyba menekvö gyermeketek elétek megy.
