|
 Vendég: 94
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Olyan vagyok, mint az óra,
Mint amelynek mutatója
Egyre forog, jobbról balra,
Sose pihen, ámde egyszer
Váratlanul elszakadhat
A rugója.
Néha lemerül az „elem”,
Olykor-olykor gyógyszerelem,
Mindig jönnek újabb gondok,
Kevés ideig nem forgok,
Nem telhet haszontalanul
Az életem!
Az idei száraz évben
Kertem’ szomorúan nézem,
Pedig minden reggel, este
Két kannával a kezembe,
Hordom növényimre vizet
és remélem:
Életben tarthatom őket,
Míg Isten hoz bő esőket,
Fellélegezhetünk végre,
Fejünk fordítjuk az égre,
S köszönjük, hogy megtartotta
Az erőnket!
Torma Zsuzsanna
2012. augusztus 14.
|
|
|
- augusztus 14 2012 16:40:15
Kedves Zsuzsi!
Örömmel látlak újra, a verselők között. Szeretettel gratulálok szép formába öntött, jól rímelő, sokatmesélő, kedves versedhez. Egy-két mondatodban, bizony magamra ismertem.
Szeretettel voltam itt Nálad:Zsike |
- augusztus 14 2012 16:54:08
Szépen írtad le kerted sóvárgását. |
- augusztus 14 2012 17:50:34
Kedves Zsuzsa!
Nagyon hiányoltalak, remek verseiddel együtt.
Örülök Neked és együtt érzek kerti gondjaiddal. Itt sem esett és lehullik a barack az alma, szegény virágaim kókadoznak.
Imádkozzunk esőért, mert a vezetékes vizet lassan már tényleg csak ivásra használhatjuk, mert olyan drága.
Szeretettel gratulálok versedhez: Maria  |
- augusztus 14 2012 18:15:10
Kedves Zsike, Sanyi, Gyula és Maria!
Nagyon szépen köszönöm kedves, együttérző soraitokat. Tudom, nem vagyok egyedül a gondjaimmal, biztosan sokan mások is imádkoznak az esőért. Ennyit még nyáron nem kellett öntözni a kertet, mint amilyen az idei. Nagyon sok időmet felemésztei az öntözés, pedig az idő alatt itt lehetnék és többet olvashatnám a Ti szép alkotásaitokat is. Talán az ősszel és majd télen több szabadidőm lesz.
Tudom, hogy drága a víz, de valahogy életben kell tartanom a növényeket. Sok virágom teljesen leszáradt, és tövig le kellett őket vágnom. Az évelők talán még kihajtanak. Az egynyáriakból meg folyamatosan gyűjtöm a magokat jövőre.
Most is csak a szomorúság hozta ki belőlem ezeket a sorokat, ne haragudjatok, hogy nem tudok másról írni!
Szeretettel megköszönöm mindannyitok hozzászólását!
Zsuzsa
|
- augusztus 14 2012 18:26:58
Zsuzsikám kedves!
Nekem ugyan nincs ilyen gondom - az a pár cserép muskátli az erkélyen kevés vizet igényel - de nagyon együtt tudok érezni Veled, már csak azért is, mert engem is rettenetesen bosszantana, ha a sok gyönyörű virágom - mellyel a Te kerted is és gondolom, hogy még nagyon sok kedves klubtársam kertje is telített - tönkre menne a szárazság miatt. Nem beszélve arról, hogy mint minden élőlénynek van "szíve, lelke", még a virágoknak is akik szenvednek a hőségben a vízhiány miatt.
Nagyon szép versedhez szívből gratulálok szeretettel: Évi. |
- augusztus 14 2012 18:54:52
Kedves Zsuzsanna, nagyon tetszett a versed! |
- augusztus 14 2012 19:05:45
Kedves Zsuzsa!
Szépen sorokba foglaltad egész nyári küszködésem 
Öntöztem, csak öntöztem reggel és este...
Szeretettel olvastam versed:marina |
- augusztus 14 2012 20:14:03
sóvárgunk, és sóvárogtuk a versedet... talán egy percre letetted a kannát? |
- augusztus 14 2012 21:00:31
Drága Zsuzsa,
a vágy és a valóság szép tükröződése, még átvitt értelemben is.
Szívből gratulálok: Mila |
- augusztus 15 2012 13:57:40
Kedves Évike, Irénke, Marina, István és Mila!
Ez úton köszönöm meg Néktek kedves szavaitokat és azt, hogy egyáltalán elolvastátok ezt a szinte "nyögve-nyelős" versemet, mert régóta nem volt kedvem írni, s ennek egyik oka az állandó "szabadtéri" elfoglaltság a lakásban folyamatosan előforduló teendőim mellett. Tudjátok, ha már az embernek van kis földecskéje, kertecskéje, szőlőhegye és ott is konyhakertje, akkor azt nem szabad parlagon hagyni. Művelni kell és termelni kell, és ami megterem, azt legalább nem kell megvenni a boltban! Szerencsére kezdetektől fogva szeretem a kerti munkát, szívesen művelem ebbéli elfoglaltságomat, de most már nagyon belefáradtam a vízhordásba. Szinte rabszolgaságnak élem meg, de úgy gondolom, hogy nem szabad, hogy kárbavesszen az eddigi erőfeszítésem, és folytatni kell az öntözést, amíg eső nem érkezik valahonnan.
Természetesen, amikor itt vagyok, akkor lehet, hogy éppen főzés közben jövök ide, olvasok egy kicsit, majd megyek vissza a konyhába. Ha a kertben vagyok, akkor lezárom a gépet, hogy az is pihenjen.
És bizony ez a szomorú valóság, mert a növénykéim és én is egyre jobban lefelé hajtuk a fejünket. Növényeim és virágaim a szárazságtól, én meg már a szomorúságtól, hogy meddig tarthat még ez az állapot. Ha jön végre az áldott eső, akkor feltartjuk a fejünket, mint a ludak.
Szeretettel: Zsuzsa
|
- augusztus 15 2012 15:56:08
Kedves Zsuzsika!
Nekem nincs és nem is volt soha olyan szép kertem , mint neked.
Nálam a kertről az a szovjet mondóka jut eszembe amikor Ivan Ivanovics készül a földjére kapálni.
Este összekészít mindent : Vodkácska, Pravdácska, kalácska, kapácska. Kiér a földecskéjére és leltárt készít. Pravdácska, vodkácska, kalácska, mindd megvannak, tyű csak a kapácska maradt otthon. Nagy szeretettel olvastam, versedet.
gratulálok: Jani. |
- augusztus 24 2012 11:46:53
Nagyszerű versedhez őszintén gratulálok! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
