Napkorong

Cérés, kérlek, nyújtsd ki karod, s adj nékem a lisztből!
Őrző istene vagy te a búzakalásznak, ezért is
hívtalak, égi erő! Már biztositottad a fő részt -
mint ahogyan megtetted a jóízű palacsinta
tésztájának készületénél - így belekezdek:
lisztből 1 kilogramm kell négy nagy pizza alaphoz.
Ezt beleöntöm a tálba. Utána a lisztbe a só kell.
Négy kanalat merek ebböl a tál szélére. Középre
gödröcskét mélyítek a lisztbe, hogy ezzel a könnyen
romló élesztő a helyéhez jusson a nélkül,
hogy közelébe kerülne a sónak, amely bizonyára
tönkretehetné, s akkor az élesztő hogyan is tud-
ná megtenni, amit neki egykor szántak az égben.
Langyos vízbe teszem, pici cukrot szórva be mellé,
várva az oldódásra, s utána beöntöm a tálba.
Puszta, de tiszta kezemmel kezdem a tészta kigyúrá-
sát és kívülről befelé kavarom, nehogy ártsak
annak a pultnak, amely nem kedveli azt, ha a tészta
szétterül arcán. Meg hát én is lusta vagyok, hogy
folyton-folyvást újra pucoljam. Szóval a gyúrást
kívülről befelé végzem, s várom, hogy a nyújtást
elkezdhessem. Gyurmaszerűvé képzem a tésztát,
s aztán egynegyedét kiveszem, majd tepsibe vágom
és nyomkodva kinyújtom. Harmincöt deka kell a
rőtszínű tomatóból, méghozzá ledarálva.
Szárított oregánó fogja követni, s olíva
névvel megnevezett olajat fogom önteni hozzá,
és máris finomabb a pizza alapja. A tészta
ekkor epedve könyörgi magára a pizza alapszószt.
Nem vagyok én sem rest és teljesitem nagy örömmel
a kétarcú istent, meg Jupitert s a kegyes szűz
istennőt, Vestát ismételgetve kiáltó
tészta leginkább vágyott vágyát. Majd a pipiknek
mellsonkájából kanyarintok pár szeletet, hogy
hús is jusson a sajt meg a szósz közibé. Ezek együtt
hozzák létre az égi arányt, mit Flaccus, a költő
megmutatott. Így szólt ő: „Vesd meg kérlek a szélső-
séget az összes helyzetben, mit az élet elébed
tár, s ne feledd az arany közepet, mit a drága Horác is
néked ajánl!” Szívemben bölcs szava helyre talált, így
sem sajtból, sem a húsból, pláne a pizza alapból
nincs túl sok, mert mindet egyenlő számba’ pakoltam
a tésztára. S végül a legfőbb támogatásért
én magam is könyörögve kiáltok az égbe, miként a
tészta imént, és hívom Vestát, hátha segíti
munkám: „Legszebb szűz, ó, Téged kérlek a tűzhely
meggyújtásához, gyönyörű nő, s add, a sütőnek,
lángja lobogjon, akár a szerelmes hű szive mélyén
el sosem égő hellén tűz!” Most már a sütő oly
forró, hogy Vulcanus műhelye jéghideg ólnak
tűnne, ha ezzel a tűzzel párba kerülne. Tehát a
sajt is a sonka fölött van, jó apróra reszelve,
és melegebb a sütő is, nincs más hátra, a tepsit
pizzástul beteszem megsülni helyére (sütőbe).
Nagylángon hevitettem, így most már kevesebb gáz
bőven elég lesz, lejjebb hajtom. A pizza szeretne
teljesen átmelegedni, igen ropogósra, ezért is
kell húsz percre a forró tűzhelynek velejében
hagynom a tepsit. Cimbora most az apróra reszelt sajt,
mert a segítségével képes az ember a pizza
állapotáról infót kapni. Segít, ha szinét né-
zem meg, mert ha aranysárgára pirult, s ropogós is,
akkor jól sikerült. Kiveszem, de azonnal a másik
pizza kerül be, amit már közben előre bekészí-
tettem, amíg az előző megsült. Így ha cseréltem
gyorsabban haladok, mert közben, ameddig az egyik
sül, darabolhatom azt, amelyik kész van, s van idő is
újabb tepsi bekészítésre is.
Ennyi a munka,
s bár néhány embernek túlzottan bonyolultnak
tűnhet, mégis az istennők és istenek által
jól kisegítve akár egy kukta is érti a dörgést.