|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,219
|
|
Kék nefelejcs virágzik egyedül
Hát a többi társa merre ül?
Nincs senki, a többiek színesek!
A nefelejcs nagyon elkeseredett.
- Egyedül én kéklem a f? között
A többi kék virág hova költözött?
Miért hagytak egyedül engemet?
Akarok látni virágokat, kékeket!
Elindulok, körbejárom a világot
Hátha még egy kék virágot találok.
Menni fogok, míg lehet
Amíg nem lesz újra kikelet.
Szólt a kisvirág nagyot sóhajtva
Sok kék barátját óhajtva.
Gyalog indult neki a hosszú útnak
Nem nézte, hogy mások utána sírnak.
- Ne menj el nefelejcs!
S ha mégis, minket el ne felejts!
Siess vissza hozzánk haza!
Ez a virágok igazi otthona.
Szomorkodott is a kis virág
Érezte a világ baját,
De menni akart messzire
Egy csodálatos kék tengerbe.
Hol minden f? mellett kék virág,
Elképzelt egy ilyen csodát.
Bele is káprázott a szeme,
Ahogy repül vele képzelete.
Nem akart margarétát látni,
Helyette legyen bármi.
Mondjuk, ami kék és csodás.
Talán a nefelejcsek hadát.
Sétált lassan le a dombról
Éppen barátaira gondolt.
De helyettük lesznek új barátok
Szép kék játszópajtások.
Ment egyedül gondolkodva,
S eltévedt a vadonba.
Császkált össze-vissza, merre látott.
Hát hol vannak a kék barátok?
Ment, ment, míg este nem lett,
S egy nagy fa alá le nem telepedett.
Nagyon sötét lett körülötte
S egy tündér termett mellette.
A virágocska megijedt,
Még a könnye is eleredt.
- Miért sírsz kis virágom?
Nem segít a tudományom?
Kérdi a tündérlány mosolyogva,
S átöleli a virágot nyomban.
- Csak megijedtem kicsit t?led,
Milyen segítség telik t?led?
- Akarod, hogy felvidítsalak?
Teljesítem egy kívánságodat!
Csak mond, mi legyen az,
S megadom neked hamar.
- Hogy mit szeretnék? - kérdi a virág.
Hogy legyek színes, mint más.
Ne pedig ilyen egyszer? kék,
Ne lásson nálam szebbet az ég.
Minden szirmom más, színes.
Lennél te erre képes?
- Persze, ha jó lesz a kedved
És nem szomorkodsz többet.
S színes lett a kis virág,
Minden egyes szirma más.
Elköszönt a tündért?l,
És ment tovább egyedül.
Ment tovább egyedül,
Majd látta egy folyópartra kerül.
Ott sírt a parton egy hangya,
Szomorúan magára hagyatva.
- Kellene egy hajó, amin átjutok,
A túlsó parton új otthont találok.
Kiöntött a folyó a partra,
S nem húzódik vissza egy hónapja.
A házamnak érzem, hogy vége,
De tudnom kéne mégis, mi maradt bel?le.
Nem akarsz nekem segíteni?
Hogyan tudnék haza jutni?
A kisvirág elgondolkodott
S nagy döntést hozott.
- Neked adom az egyik szirmomat.
Csinálj bel?le hajót magadnak.
S az öt szirom helyett négy lett,
Mikor a virág egyet letépett.
A hangya nem tudott hálálkodni,
A meghatódottságtól nem tudott szólni.
A kisvirág gyorsan továbbhaladt,
S egy tócsa fölött maradt.
Nézte a képét a vízben
Milyen így, csak négyen...
Gyalogolt tovább az úton,
Nem tudta merre haladjon.
Majd elé került egy szikla,
Mögötte ült egy giliszta.
Nefelejcsünk sóhajtozást hallott,
Gyorsan terepszemlét tartott.
A szikla mögött szakadék tátongott,
A giliszta el?tte járkálgatott.
A kis virág a szikla mögé került,
A giliszta arca ekkor felderült.
Úgy döntött megkérdi a virágot,
Tud-e adni valamilyen tanácsot.
- Virág, nem tudnál segíteni?
Szerinted hogyan tudnék lejutni?
Véletlenül itt ragadtam,
S ez igazán tarthatatlan.
A nefelejcs gondolkozott,
Ez nagy gondot nem okozott,
Talált is megoldást a bajra,
A szirma az, a barna.
Odaadta a gilisztának,
Jobb kedve lett a kisvirágnak.
- Fogd meg a két csücskét,
Er?sen tartsd a szélét.
Ejt?erny?ként repülsz vele,
Megirigyel majd a lepke.
Remélem, bizton leérsz,
Csak legyél nagyon merész.
- Köszönöm kis virágom,
Aranyos vagy, ahogy látom.
És megfogta a szirmot,
Átrepülte az égboltot.
A virág csak nézett utána,
Majd megfordult, s ment a dolgára.
Három szirommal ment tovább,
Már fel sem t?nt a változás.
Telt múlt az id?, s ?szre váltott,
Minden színesnek, kopárnak látszott.
Hidegebb lett, esett az es?.
Ázott ? is, és vele az erd?.
Egy katicát pillantott meg.
Vacogott, fázott és didergett,
Át volt ázva teljesen,
Szánni kellett rendesen.
Virágunk már cselekedett,
Egy újabb szirmot leszedett.
A katica feje fölé tette.
A csodálatot észre sem vette.
Teltek, múltak a hetek,
Elt?ntek a színes levelek.
Két szirommal búsan,
Hóban lépkedett komoran.
Csiga mászott el?tte lassan,
Éhesen csúszott halkan.
Nem volt ereje házába húzódni,
Ezért a virág adott neki enni.
Letépett egy szirmot,
Csiga kapott táplálékot.
Egy szirommal várta a tavaszt,
S vele a baráti hadat.
A hó helyét a f? váltotta fel,
Feje fölött méhek repültek el.
A fákon dalolt a madársereg,
Itt volt újra a kikelet.
Látott erd?ket, mez?ket, réteket
Sok virágot, de nem kékeket.
Eszébe jutott a mások szava,
Merre is van a virágok otthona?
Elindult a margaréták felé,
Akik gyorsan futottak elé.
Megölelték és szerették.
Egy szirommal is kedvelték.
Nagyon örült a kicsi virág,
S akkor el?lépett Tündérleány.
- Na, boldog vagy kisvirágom?
Itt van velem sok barátod.
Adok még egy kívánságot,
De csak akkor, ha jól használod...
- Kérek t?led kék szirmokat,
Olyat, mint a régiek voltak!
Jól döntöttél kis nefelejcs,
Egyet soha el ne felejts:
Aki igaz barátod neked,
Az szirommal, nélküle is szeret!
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. január 01. csütörtök,
ÚJÉV, Fruzsina napja van.
Holnap Ábel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
