Szememben felhők gyülekeznek
Ma este csakis Terád gondolok
Elérkezett a születésed napja,
s Te elszálltál az Örökkévalóságba
Szomorú a szívem, zaklatott vagyok,
íriszem kék sugara könnytelen
Lelkem öltözött fekete gyászruhába,
szívem fásult, kezem remegő
Mécsesek lángja lobog aranylón
A vázában rózsa: kedves virágod
Átölelnek bús, halk dallamok
Az ablaküvegben arcodat látom,
s a visszatükröződő mécs világát
Egyedül maradtam – elhagytatok
Aranylón remeg a láng a sötétben,
könnyes fény ragyog szememben,
már szívem mélyéből könnyezem
Borzongatón, egyedül nélküled:
Örök születésnapodon borít el
a magányos, csendes végtelen
Jack51 - augusztus 28 2012 18:14:19
Kedves Gitka!
"Borzongatón, egyedül nélküled:
Örök születésnapodon borít el
a magányos, csendes végtelen"
Szomorú, de nagyon szép versedet szeretettel olvastam.
Gratulálok:Jani.
szomorufuz - augusztus 28 2012 18:15:28
Kedves Sanyi!
Számomra ez a nap - az emlékezés napja.
Köszönöm, hogy velem tartottál.
Szeretettel: Szomorúfűz
marina - augusztus 28 2012 22:24:23
Nagyon szép a versed kedves Margitka!
Radmila - augusztus 28 2012 22:37:13
Kedves Szomorúfűz, fájdalom, az elhagyatottság nagyon szép képekbe foglalva.
Szeretettel gratulálok: Mila
Dellamama - augusztus 29 2012 06:38:44
Drága Gitka!
Könnyes szemmel, átérezve fájdalmadat olvastam nagyon szép soraidat.
Emlékezni is gyönyörűen tudsz.
Ölellek: Maria
szomorufuz - augusztus 29 2012 18:28:46
Kedves Marina!
Kedves Mila!
Köszönöm, hogy olvastátok versemet. Szeretettel láttalak Benneteket! Szomorúfűz
szomorufuz - augusztus 29 2012 18:31:02
Kedves Mária!
Köszönöm szavaidat, köszönöm olvasásodat. Míg élek, szívemben a sajgó fájdalom is örök.
Szeretettel ölellek: Szomorúfűz
nemeti6 - augusztus 30 2012 16:07:22
Kedves Margit!
Örülnék, ha megnyugvást találnál. Veszteségeink hozzátartoznak az élethez. Tudom nem könnyű, de meg kell tanulni együtt élni vele.
